Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 22 (167. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP):
2418 irodalomtól a piktúrán át a zeneművészetig. Nem beszélve arról, hogy a népművészetek és a népszokások között számtalan helyen szolgált forrásként őseink foglalkozása. Ha csak arra gondolunk, hogy mikén t jelent meg a csodaszarvas regéje a magyar irodalomban, Bartók Béla halhatatlan zeneművében, a Cantata Profanában, és miként formálódott egy nemzet önbecsülésének, hősi cselekedeteinek mitológiájává, hogy e hőstörténetekben micsoda csodálatos egységben és harmóniában jelent meg a természet szépsége, a vadász kitartó hősiessége és az elejtett zsákmány méltósága, akkor érzékelnünk kell, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló törvénynek nemcsak azt kell szabályoznia, hogy mi minősül vadnak, ki jogosult azt elejteni és ki részesedhet a természet e különös produktumából, hanem kimondatlanul, de azt is figyelembe kell venni, hogy e terület új jogi szabályozása miként őrizheti meg azt az évszázadok alatt összerakódott értékhalmazt, ami e gy egész nemzet megtartó erejének egyik pillére volt. Túlságosan egyszerű lenne, ha egy idejétmúlt társadalmi rendszer néhány nemkívánatos elemével az egész magyar vadásztársadalomról mondanánk kritikát, és csupán azért változtatnánk meg egy sor előremutat ó tendenciát, mert a gyakorlatot néhányan sajátos értelmezéssel eltorzították. A magyar vadállomány világhírű. Ez csak azért alakulhatott így, mert az elmúlt évtizedekben a vadásztársadalom és a vadgazdálkodás irányítói és kiszolgálói értékmegóvó és értékf ejlesztő tevékenységet is végeztek. Leszámítva a kiváltságosok megkülönböztetett előnyeit, a magyar vadásztársadalom túlnyomó többsége a természetet ismerő, szerető és megbecsülő emberekből áll. A vadászattal kapcsolatban megfogalmazott társadalmi kritika nem az ellen irányult, hogy a magyar vadásztársadalom hogyan vadászik, hiszen erről nem is tudott képet alkotni a kívülálló, hanem azt kifogásolta, hogy kik vadásznak. Ezt az úri passziónak nevezett sportot szinte teljes mértékben azonosította a társadalmi elittel, közben alapvető ismeretei sem voltak arról, hogy a vadásztársadalom szürke hétköznapi munkásai mi mindent tettek meg a magyar vadállomány megóvása és fennmaradásának biztosítása érdekében. Ki kell mondani, hogy az erdészeknek, a vadásztársasági t isztségviselőknek, a hivatásos vadőröknek, a vadászmestereknek és a túlnyomórészt kérgeskezű magyar parasztemberekből álló vadásztársasági tagoknak köszönhető, hogy egész Európa még mindig szívesen jár Magyarországra vadászni, és hogy a magyar gazdaság jav ainak megtermeléséből több milliárdos nagyságrendet produkál a vadgazdálkodás. Többek között ezért sem mindegy, hogy milyen törvényt fog alkotni most a Magyar Országgyűlés. Ezek előrebocsátása után engedjék meg, hogy rátérjek a törvényjavaslat általános ér tékelésére. Az 1991 óta szinte évente elkészült vadászati törvénytervezetek közül vitathatatlanul ez a legkiforrottabb, és most már látható, hogy az előttünk lévő T/1662. számú és pontosan száz paragrafusból álló törvényjavaslat alkalmas lesz arra, hogy ho sszú várakozás után, néhány módosítással megnyugtató módon szabályozza a vadászattal kapcsolatos kérdéseket. Mint ahogy a korábbi viták során már elhangzott, három kérdés körül alakultak ki heves viták. Az első, hogy kié legyen a vadászat joga. Ebben a kér désben Rusznák Miklós képviselőtársam már ismertette a kereszténydemokrata álláspontot: a vadászat joga elválaszthatatlan a földtulajdontól, és a tulajdonosnak érdekeltnek kell lennie a vadgazdálkodásban. Ha a kettő elválik egymástól, zavar keletkezik a re ndszerben, és óhatatlanul is jóvátehetetlen károkat okoz a vadgazdálkodásban. A szakma teljesen egységes abban a kérdésben, hogy a földtulajdon nagy részével rendelkező tulajdonosok a vadászat jogából részt kell hogy kapjanak. De a tulajdonosoknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy a rendelkezési joggal milyen értékek kerülnek a kezükbe, ezért a jogok mellett és azzal egy időben meg kell hogy jelenjen a kötelesség és a felelősség is a világhírű magyar vadállomány megóvása és fennmaradása érdekében. A köz eli jövőben ki kell dolgozni annak feltételrendszerét, hogy a vadászati jog gyakorlása és a vadállomány megóvása olyan összhangban legyen egymással, ahol megjelenik az érdekazonosság. A vadászat nem várhat öncélúvá, nemcsak az egyén egyfajta gyarapodási, s zórakozási és sportigényét kell hogy szolgálja, hanem az örömszerzés és az anyagi javak megteremtésén túl - és véleményem szerint ez az elsődleges szempont - fenn kell hogy tartsa a természet egyensúlyi állapotát is. Ezért
