Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2357 alkotmányellenes megkülönböztetést, azért, mert a magyar társadalom és általában az emberi társadalom a ma tagjainak emberi méltósága, a köztük kialakuló kapcsolatok méltósága ugyanúgy megérdemli a társadalmi elismerést, mint a többség esetében az emberek és a köztük kialakuló kapcsolatok méltósága. Ezért, ha az Alkotmánybíróság nem hozott volna ilyen döntés t, akkor is indokolt lenne ennek a törvényjavaslatnak a megalkotása. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna megjegyezni. A másik pedig az, hogy azt gondolom, az az érvelés, amit a törvényjavaslattal szemben itt most a megelőző percekben hallottunk, teljes mértékben tarthatatlan. Ha odafigyeltünk erre az érvelésre, akkor itt alapjában véve kétféle érvet hallottunk. Az egyik érv - amit hallhattunk és olvashattunk is újságcikkben megírva - lényegében azzal érvel az élettársi kapcsolat ilyen újraértelmezésével szemben, hogy ez milyen visszaélésekre ad lehetőséget lakásügyben, tanúzás megtagadása s a többi ügyekben. Elnézést kérek, különneműek élettársi viszonya esetében ugyanezek a visszaélési lehetőségek ugyanígy fönnállnak! Ennek ellenére törvényeink elismeri k a házassági viszonyhoz képest kevesebb társadalmi megbecsülésben és védelemben részesülő, de mégiscsak a társadalom és a jogrend által elismert élettársi viszonyt különneműek esetében, holott bőven elképzelhetőek mindazok a visszaélések, amelyekről Torgy án képviselőtársunk itt beszélt. Sőt továbbmegyek: sokkal könnyebb visszaélni különneműek esetében az élettársi viszonnyal, hiszen különneműek esetében az élettársi viszonnyal szemben nincsenek ma már Magyarországon előítéletek. Ezzel szemben azonos neműek élettársi viszonya esetén nyilvánvalóan nagyon erős és elterjedt előítéletek vannak a mai magyar társadalomban. Tükröződtek ezek a tegnapi és mai vita felszólalásaiban is. Nem hiszem, hogy bármilyen anyagi előnyért vállalnák azok, akik egyébként nincsenek ilyen viszonyban egymással, azt, hogy élettársként tüntessék fel magukat a külvilág, a közönség előtt. Tehát szerintem nem megalapozott ez a félelem. De még ha megalapozott volna is, akkor sincs okunk arra, hogy eme visszaélési lehetőségek miatt ne adjuk meg ugyanazt az elismerést azonos nemű embertársaink élettársi viszonyának, mint különnemű embertársaink élettársi viszonyának. Nem, tisztelt képviselőtársaink! A kérdés az, ha ismert tény, létezik Magyarországon az, hogy azonos nemű embertársainkat gazdas ági és érzelmi kapcsolat fűzi egymáshoz, emiatt együtt élnek, akkor biztosítjae a magyar jogrend azt a fajta elismerést ennek a kapcsolatnak - ennek olyan következményeivel, amilyen következményeket a jogrend az élettársi viszonyhoz fűz , megteremtjüke ezt a lehetőséget avagy sem. Nagyon örülök annak, hogy a tanúzás megtagadásának lehetőségére hivatkozott Torgyán képviselőtársunk. Azt gondolom, ha két azonos nemű embert olyan érzelmi kapcsolat fűz egymáshoz, aminek alapján őket élettársnak kell tekinteni , nem ugyanúgy indokolte lehetővé tenni a tanúzás megtagadását, mint különnemű élettársak esetén. Azok az érvek, amelyek miatt a jogrend a tanúvallomás megtagadását lehetővé teszi ilyen élettársaknak, vajon nem ugyanúgy állnake akkor, ha egymással érzelm i közösségben élő két azonos nemű, homoszexuális ember között van ez a kapcsolat? Dehogynem! Legalább annyira indokolt. Tehát ez éppen megerősíti - megítélésem szerint - ennek a törvényjavaslatnak az indokoltságát. Ez az egyik érvrendszer, ami szerintem ta rthatatlan, s ami alapján a Kisgazdapárt képviselői elutasítják ezt a törvényjavaslatot. Még inkább tarthatatlan, még súlyosabb a másik típusú érvrendszer, amit itt hallottunk itt is és korábban számos alkalommal a parlamentben és a parlamenten kívül. Neve zetesen az az érvelés, hogy akkor, amikor népességcsökkenéssel kell szembenéznünk, amikor a betelepítés veszélye fenyegeti Magyarországot, amikor a családok nehéz helyzetben vannak, akkor nem szabad ilyen törvényt megalkotni. Mintha attól, hogy a magyar tá rsadalom csekély kisebbségét alkotó homoszexuálisok párkapcsolatának efféle elismerése befolyásolná azt, hogy azok az embertársaink, azok a polgártársaink, akik ilyen kapcsolatokban érzik jól magukat, akik ilyen kapcsolatokban jutnak el az érzelmi kiteljes edéshez, hogy ezek a polgártársaink élvezhetike a társadalmi elismertségnek ezt a fokát! Vajon ettől függ az, hogy azok a polgártársaink, akik nem ebbe a kisebbségbe tartoznak, azok hány gyereket fognak szülni? Ettől függene az, hogy hogyan fog alakulni M agyarországon a
