Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 16 (166. szám) - A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ISÉPY TAMÁS, a KDNP
2255 Helyzetem azért nem annyira balszerencsés, hogy a kormányzati pozíció változása miatt ma ellentétbe kellene kerülnö m az 1990ben elmondottakkal, sőt nyugodt szívvel megismételhetem az akkori expozéban elhangzott azt a mondatot, hogy a verseny önmagában nem egy önérdekű működési elv, mert a közérdekkel ellentétes, és egy túlhajtott konkurenciaharc alááshatja magát a pia cgazdaságot, ezért alkották meg a fejlett nyugati országok a verseny elfajulását megakadályozó és a tisztességes üzletvitel etikáján alapuló versenytörvényeket. Azt hiszem, napjainkban megalapozottan senki sem vitathatja, hogy a piacgazdaság eredményes műk ödésének elengedhetetlen feltétele a magatartási szabályok pontos megfogalmazása, és egy versenytörvény valójában a piacgazdaság alkotmánya. Az 1990es vitában is felmerült, de talán már eldöntött kérdés, hogy akkor miért nem a tisztességes magatartás szab ályait fogalmazza meg a törvény és miért a negatív oldalról keresi a megoldást és közelíti meg a magatartásokat. A válasz kézenfekvő, hiszen minden sértő hátsó gondolat nélkül beletörődve tudomásul kell venni, hogy a gazdasági verseny mindenütt a világon k iélezett, élesben megy a játék, és a piaci élet szereplői általában sehol sem a Grállovagrendből kerülnek ki, éppen ezért a tényállási elemek pontos összerakásával azt kell megfogalmazni, hogy ebben a nyüzsgő, lökdösődő versenyben mi minősül tisztességtel en, megengedhetetlen magatartásnak, ezeket kell kiszűrni és egyértelműen, körültekintően szabályozott eljárás lefolytatásával szankcionálni, hogy a verseny tisztasága a tisztességes részvevők számára biztosított legyen, és a célegyenesben ne lökhessék le ő ket a pályáról. (11.20) Lassan rögeszmévé fajuló megszállottsággal keresem egy törvényi szabályozás gyökereit, mert egy törvény csak akkor válik értelmessé és egy jogkövető magatartás kialakítására alkalmassá, ha a múltba visszanyúlva nyomon követjük, hogy a jogi szabályozás hogyan befolyásolja vagy követi a változó társadalmi viszonyokat és a gazdasági fejlődést. A jogtörténet egyértelműen bizonyítja, hogy ahol a termékek és szolgáltatások körében - bármilyen szűk keretek között is - felmerült a kereslet é s a kínálat viszonya, azonnal törekedtek valamilyen jogi szabályozásra és a szabályba ütköző magatartások szankcionálására. Már a régi kínai és iszlám jog is tilalmazta a tisztességtelen gazdasági magatartást. A mai szabályozások körében is kifejezésre jut ó fogalmi meghatározások pedig már először a római jogban jelentkeztek, és a Gazdasági Versenyhivatal csak irigyelheti Zénó császár 483ban meghozott konstitúcióját, mert ott a szankciók között szerepelt a teljes vagyonelvonás és az életfogytiglani száműze tés. Hát ilyen szankcionálási lehetőségek ma már nincsenek. A középkori feudális rendszerben monopolisztikus intézmények működtek, tehát gazdasági versenyről nem nagyon lehetett szó, habár a céhrendszerben is megjelentek már a tisztességtelen magatartást t iltó szabályok. A klasszikus, hosszú távú gazdasági verseny startpisztolyát valójában a kapitalizmus dörrentette el. Az erők szabad játékát biztosító elv alapján minden megengedett, ami előnyös és haszonnal jár, és illetéktelen beavatkozásnak minősül bármi lyen jogi korlátozás. A versenypályán rövidesen elszabadult a pokol: létrejöttek a gazdaságilag túlhatalmú vállalkozások, és az erkölcsi gátlástalanság jegyében elszaporodtak a tisztességtelen, károsító magatartások. A korlátlan szabadság tehát hamarosan v isszaütött, és a XIX. században már érvényesülni kezdtek az oltalmi tendenciák - és ez a folyamat a század végére felerősödött. A francia Code Civil még a kártérítésre vonatkozó általános jellegű szabályokat alkalmazta a verseny tisztességével össze nem eg yeztethető magatartásokra. Az USAban 1890ben meghozott Sherman Act pedig már tilalmazta a kereskedelmet korlátozó bármilyen megállapodást, szövetkezést, összebeszélést, valamint a kereskedelem monopolizálását. Nálunk a kúriai gyakorlat - a tisztességtele n versenycselekményeket polgári jogi deliktumnak tekintve - tagadta a joganyag különállását, és a tisztességtelen versenyről először a kor európai színvonalán álló jogszabály, az 1923. évi V. törvény rendelkezett. A törvény általános szabályként
