Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 9 (164. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
2138 Országgyűlés többek között a biztosítási intézetekről és tevékenységről szóló törvényt, a környezetvédelmi törvényt, az új devizatörvényt; jelentősen módosította és szigorította a jövedéki ellenőrzés szabályait, továbbá a vám jogról és a vámigazgatásról is új kódexet alkotott. Ezek a törvények fontos állomásait jelentik euroatlanti csatlakozásunk előkészítésének, a gazdaság reformjának, és mindenekelőtt a feketegazdaság elleni - reméljük, mielőbb társadalmi méreteket öltő - küz delemnek is. Mindezekből következik, hogy a változó jogi szabályozás nem maradhat hatás nélkül a büntetőjogi rendelkezésekre sem, és így természetesen elsősorban a büntető törvénykönyv módosítását vonja maga után. Felvetődik a kérdés, hogy nem túlságosan s űrűn módosítjuke a büntető törvénykönyvet, hiszen a közelmúltban több alkalommal is megtette ezt az Országgyűlés; továbbá ebből adódóan azt a kérdést is többször felvetették, hogy a jogbiztonság követelményét nem csorbítjáke ezek a gyakori változások. A kérdést határozott nemmel tudjuk csak megválaszolni, ugyanis a jogbizonytalanságot éppen az valósítaná meg, ha a büntetőjogszabályok korszerűsítése elmaradna az egyéb jogágazatok fejlődésétől. Mindezekre való figyelemmel szükségesnek és időszerűnek tartjuk a büntető törvénykönyv módosításáról benyújtott T/1966. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kellően előkészített, figyelembe veszi mindazokat a folyamatokat, amelyek a társadalmi fejlődést napjainkban meghatározzák. Mindezzel nem azt mondjuk, hogy a büntetőjogszabályok korszerűsítése e törvényjavaslattal befejezettnek tekinthető, hiszen ismerjük azt a kormányzati elképzelést, hogy a nem túl távoli jövőben a büntető törvénykönyv egésze átfogó újraszabályozást igényel, a törvény általános részére is k iterjedő módon. A jelenlegi módosítás több nagy esetcsoportot ölel fel, így mindenekelőtt a környezetvédelmi célokat támogató büntetőjogi normák újragondolását. E témakörrel nem kívánok behatóbban foglalkozni, mert az ezzel kapcsolatos elemzést képviselőcs oportunk környezetvédelemmel foglalkozó szakemberei kívánják majd megtenni. Így mindössze annyit kívánok megjegyezni, hogy az új szabályozás hatékonyabb védelmet tesz lehetővé, ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy a jogalkalmazás jelenlegi bizonytalans ágát is csökkentse. Új fogalmakat vezet be, új elkövetési magatartásokat rendel büntetni, és mindezzel egyben megteremti az összhangot a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénnyel. Jelezni szeretném, hogy ez a most említett ke retjogszabály jellegű törvény végrehajtásának csak egyik állomását jelenti, mert az Országgyűlés a környezetvédelem szabályairól szóló törvény egyes rendelkezéseinek érvényesítése érdekében elfogadott egy országgyűlési határozatot, amely a következő három évre meghatározza a környezet védelmét szolgáló egyéb törvények, kormányrendeletek és miniszteri rendeletek megalkotását is. Ezek megalkotása után ismét jelentkezni fog a büntetőjogszabályok módosításának további igénye, mert a folyamat befejezése csak e j ogszabályok megszületése után várható. A következő nagy esetcsoport már közvetlenül a feketegazdaság elleni küzdelem eszközrendszerének bővítését jelenti. Itt meg kívánom jegyezni, hogy a feketegazdaság visszaszorítása érdekében a büntetőjog eszközrendszer ének fejlesztése csak az egyik módszer. Hatékony módszer ugyan, de nem kizárólagos. A napjainkban folyó és a társadalom széles rétegeit felölelő viták egyértelműen mutatnak rá arra, hogy a fekete- és szürkegazdaság eredményes visszaszorításához az egész ga zdasági környezet átfogó alakítása, a reális terheket jelentő adó- és egyéb elvonási rendszerek kialakítása is szükséges. Mindezek együttesen vezetnek, vezethetnek csak el a jogot jobban követő társadalmi cselekvési rendszer kialakulásához, ahhoz, hogy az ügyeskedés, a joghézagok keresése, a közterhek egyenlő viselése alóli kibúvás a közvélemény megítélésében ne csak "ejnyeejnye" fejcsóválással elintézett véleményekig, hanem valóban a komoly rosszallás kifejezéséig jusson el.
