Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 9 (164. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2069 Térjünk át a lényegre! A jelentés az írja, hogy valójában a kialakult szituáció megoldásának alternatíváit nem vizsgálta a szakmai előkészítés elég alaposan. Mi is a feladat? A feladat az, hogy a kockázati tartalék képzése utá n törvényszerűen kialakult tőkevesztést pótolja a többségi tulajdonos. Ilyen esetben két megoldás lehetséges. Az egyik megoldás az, hogy nem járul hozzá a tőkejuttatással a gyenge tőkeellátottsági mutató javításához. Ez esetben a tőkét le kell szállítani, le kell értékelni, a leértékelt tőke alapján indul az üzleti tranzakció, a vásárló árfolyam alatt vásárol, tőkét emel és a tőkeemeléssel jut hozzá a többségi tulajdonhoz vagy ahhoz a tulajdonrészhez, amit a stratégia elhatároz. Ez egy lehetséges megoldás, ennek nemcsak adminisztratív gondjai vannak, ez egy bonyolultabb és hosszabb átfutású eljárás, hanem az igazi probléma az, hogy ebben az esetben a vásárlást követő árfolyam alacsonyabban fog kialakulni, mint egy tőkefeltöltés utáni privatizáció esetében. A második megoldás, hogy a többségi tulajdonos felemeli az alaptőkét, ezáltal árfolyamon vagy árfolyam felett kerül sor az üzleti tranzakció lebonyolítására és a későbbi eladásoknál - nem a konkrét eladásnál, a későbbieknél, amelyre majd valamikor sor fog kerülni, hiszen az államnak még mindig közel 60 százaléka van a bankban - egy nagyon jelentős árfolyamnyereségre tud szert tenni. Az azóta egyébként lebonyolított privatizáció eredményeként a mai árfolyam körülbelül az eredetinek 150160 százaléka között mozog, miközben ennek előnyeit a Budapest Bank nem is élvezi, de erre majd még visszatérek. Tehát nyilvánvaló, hogy ez a két lehetséges megoldás, mert nincs több alternatíva, nem is értem a felvetést, hogy milyen alternatívát lehetett volna még keresni. K ét alternatíva van, és a kettő közül lehetett az egyiket választani. A kormány azt választotta, amelynek az eredményeként nemcsak az eljárás gyorsabb és lebonyolítható, hanem egyben később potenciális árfolyamnyereségre is szert tesz az állam. Ez a magyará zata annak, hogy ezt a megoldást alkalmaztuk. Emellett volt még egy nagyon kemény kitétel, amire eddig a magyar gyakorlatban nem volt példa. Bizony, ez nem tette könnyűvé a megoldás technikai részleteinek kidolgozását. Úgy kellett a tőkefeltöltést végrehaj tani, hogy az a költségvetésnek egyetlen fillér többletköltséget ne okozzon se tőkében, se kamatban. Miután nem tartom kizártnak, hogy más bankok privatizációja esetén hasonló szituáció áll elő, azt gondolom, hogy ebből a szempontból érdemes mérlegelni enn ek a technikai eljárásnak az eredményét, ami ezt a követelményt hiánytalanul teljesítette, hiszem sem tőkében, sem kamatban egyetlen fillér többletkötelezettsége nem keletkezett az államnak. Azt is mondhatnám, hogy olyan megoldást találtak a szakértők - és övék az érdem, nem az enyém, méghozzá három csapat dolgozta ki a megoldást , amelyben a már kibocsátott állampapírok még nem értékesített részéből átmenetileg ad át tőketartalékot az állam, ezáltal megjavítja a tőkepozíciót. A megjavított tőkepozíció nyo mán elért magasabb árfolyamból visszatérülő privatizációs bevételből visszavásárolják a papírokat kamatostul, és mindez egy évben belül bonyolódik le. Ráadásul a kamatok viseléséről is intézkedett az a bizonyos megállapodás, amelyről itt szó van. Kétségtel en, hogy három ponton viták alakultak ki az előkészítés során, és ezt nagyon korrektan leírja a vizsgálati jelentés is. Az első, hogy vajon tőketartalékot ki adhat át. Nyilvánvalóan nem a Pénzügyminisztérium mint költségvetési fejezet, hanem egy hasonló tá rsaság, amely rendelkezik vagyonnal, tehát rendelkezhet potenciális tartalékokkal is. Ilyen az ÁV Rt., amely speciális társasági formában működő szervezet. A vita abban volt és a leírtak, valamint a valóság közötti különbség az, hogy a pénzügyminiszter itt nem egy költségvetési fejezet gazdájaként jár el, hanem az állami tulajdon képviselőjeként a kormányban. Mint ilyen tulajdonos, nem pedig a Pénzügyminisztériumnak mint költségvetési fejezetnek a főnöke. Ezért köthetett a pénzügyminiszter '94 decemberében egy megállapodást a Budapest Bankkal, még ha egyébként ennek a megállapodásnak a konkrét végrehajtására '95 februárjában került is sor. (11.50) Hogy nem a Pénzügyminisztérium költségvetési eszközeiből, ezt a kormányhatározat előírta: hiszen költségvetési t öbbletkiadással az ügy nem járhatott. Ezért a PM tárcájában lévő, már
