Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 9 (164. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A Budapest Bank részére juttatott 12 milliárd forint állami támogatás körülményeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP):
2070 kibocsátott, de még meg nem vásárolt államkötvényeket tartalékolta a pénzügyminiszter ennek a tranzakciónak a lebonyolítására. Ezt tartalmazza az ominózus nyilatkozat '94 decemberében. A konkrét lebonyolítást pedig a vagyonnal, illetve tőketartalékkal rendelkező ÁPV, illetve akkor még ÁV Rt. bonyolítja le, egyrészt a Pénzügyminisztérium és az ÁV Rt., másrészt az ÁV Rt. és a Budapest Bank között létrejött szerződés alapján. Itt ugye megint két vitapont támad. Az egyik, hogy akkor az eredeti megállapodást miért nem helyezte hatályon kívül a pénzügyminiszter, nevezetesen a '94 decemberi megállapodást. Azért, tisztelt Ház, mert nem volt szükség a hatályon kívül helyezésre. Nem teljesült a megá llapodás, mert '95. december 15éig nem bonyolódott le a privatizáció. Tehát '95. december 15éig a Budapest Banknak nem kellett visszatérítenie a nem létező privatizációs bevételekből az átadott 12 milliárdos kötvény ellenértékét. Rá lehetett volna írni a megállapodásra, hogy miután határidőre a privatizáció nem teljesült, innentől kezdve a megállapodás nem érvényes. De hát ép eszű ember nem tudja elképzelni, hogy egy nem teljesített tranzakció következményeit valaki képes legyen később bármilyen oknál fog va is követelni vagy behajtani. A második vitatéma - amellyel szakmailag vitatkozom kőkeményen , hogy mit is sértett meg az eljárás a számviteli törvényben, illetve a számviteli alapelvekben. Az eredeti számvevőszéki jelentésben még a számviteli törvény m egsértéséről van szó - nem volt ember ebben az országban, aki egyetlen szakaszt talált volna a számviteli törvényben, amelyet megsértett volna a tranzakció , aztán ezt elfelejtették. Most ez az eufemisztikus, a számviteli alapelvek megsértéséről szóló szö veg került be a jelentésbe. Milyen alapelvek is léteznek? A mérlegvalódiság, a mérleghitelesség, a teljeskörűség és az egyidejű elszámolás elve. Mit is sértett meg a tranzakció? Tessék csak végiggondolni, mi történik! Decemberben születik egy kormányhatáro zat, aminek az alapján a pénzügyminiszter dönt, hogy azt a tőkeemelést végre fogja hajtani, amiről a kormányhatározat szól. Elkülöníti a 13 és fél milliárdos kötvényt, és köt egy megállapodást a Budapest Bankkal. Megtörténik a tőkefelemelés jegyzése - ezt így hívják. A magyar számviteli törvény pedig konkrétan, tételesen előírja, mit kell csinálni a jegyzett, de nem realizált tőke elszámolásával. A Budapest Bank nem tesz mást, mint a jegyzett tőkeemelést rögzíti a '94es mérlegében - helyesen: nem szünteti meg a negatív eredménytartalékot, nem vezeti össze, föltünteti a negatív eredménytartalékot és mellé, a kormány döntése alapján, a jegyzett, de még nem realizált tőkefeltöltést. A tulajdonosok is, az érdekeltek is látják, hogy milyen a tőkepozíciója a Buda pest Banknak. Értelemszerűen tehát megtörténik egy eredményszemléletű elkönyvelése a tőkefeltöltésnek. A pénzügyi teljesítés valósul meg 1995 februárjában, az ÁV Rt.nél. Az ÁV Rt. természetesen akkor könyveli a tranzakciót, amikor ennek a pénzügyi forgalm a lebonyolódik: '95 februárjában. Egyszer van tehát egy jegyzett, de nem realizált tőkeemelés elszámolása, amit megcsinál a Budapest Bank - helyesen - decemberben, és a mérlegében már kimutatja a változást, és egyszer van egy pénzügyi lebonyolítás, amely a z ÁV Rt. mérlegében jelenik meg 1995 februárjában. Sem a mérlegvalódiság, sem a mérleghitelesség, sem az egyidejű elszámolás elve, sem a teljeskörűség elve nem sérül meg. Ráadásul teljesül a számviteli törvénynek az a tételes előírása, amely a jegyzett, de nem realizált tőke elszámolására vonatkozik. S ez nem egyedi eset. A jövőben is lesz olyan, hogy egy tőkeallokációs akció pénzügyi lebonyolítása akár hónapokkal is később fog megtörténni, mint ahogy azt elhatározzák, megkötik a szerződést, megszületik az alaptőkeemelésről a döntés. Vagy hogyha nem pénzügyi tranzakcióról van szó, hanem természetbeni apportról, ott is lehet jelentős időbeli eltérés az elhatározás és a végrehajtás között. A számviteli törvény nagyon precízen szabályozza, hogy mit kell ilyenk or tenni. Ez történt, ezt hajtotta végre a Budapest Bank is és az ÁV Rt. is. Hogy a két dokumentum iktatására nem került sor, ez kétségkívül hiba. Azért tekintettük - és tekintem ma is - formai hibának, mert következménye a dolognak nem volt, az ügyiratok nem vesztek el, azon a gyűjtőszámon voltak megtalálhatók, abban a dossziéban, amely a Budapest Bank
