Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "A kórházi ágyak átalakítása lesz-e az intézmények csődjének oka, avagy ki törődik a betegekkel?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
1993 intézmény - amely korábban is alulfinanszírozott volt, ám adósságot nem halmozott fel - most kifizetetlen számlákkal vívódik, hiszen a más célokra, p éldául betegellátásra szánt összegből kellett csaknem 24 millió forintot kifizetnie a felmondások miatt. A végkielégítésekről - amelyek a munka törvénykönyve szerint járnak - még szó sem volt, pedig ehhez még legalább 32 millió forint kellene. Most az új á polási intézmény ott tart, hogy a dolgozók fizetésére nincs meg a fedezet. És akkor hogyan törődhetnek a bent fekvő betegekkel? Kérdezem miniszter urat: az átszervezett kórház csődbe jute az átszervezés után? Miből fizessék ki a márciusra járó béreket? Vá rom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Szabó György népjóléti miniszter úr válaszol. Megadom a szót. SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képvis elő Asszony! Valóban idestova egy esztendeje, hogy az egészségügyi intézményi szerkezetátalakítással kapcsolatos problémák és ezzel kapcsolatban a kórházak gondjai szinte állandóan napirenden vannak a kórház falai között, és ön egyfajta dicséretes buzgalom mal minden valós vagy vélt problémát rögtön szóvá is tesz, azzal a számomra tényleg csodálatra méltó tévedhetetlenségi tudattal, amit nem tudom, hogy honnan lehet igazából... (Közbekiáltások: Nem halljuk! Hangosabban!) Megpróbálom hangosabban... Tehát azza l a valamifajta csodálatos tévedhetetlenségi tudattal, amit én igazából sosem tudtam hová tenni. Mert amit ön most szóvá tesz, az egy olyan átalakítás, ami aktívágyakat szüntetett meg egy fővárosi intézményben, és helyette krónikus- és ápolási ágyak kialak ítását eredményezte. Ha jól tudom - és feltehetően jól tudom; ön is gyakran szokott idézni a mi programjainkból , 1992ben az akkori kormány cselekvési programot fogadott el, amely megfogalmazta az aktívágyak szűkítését és az olyan irányú átalakítást, ami pontosan a Balassa Kórházban megtörtént, legalábbis az aktív- és krónikuságyak viszonyát illetően. Ez 1992ben volt. Persze az elkövetkezendő két esztendőben aztán nem igazán történt semmi, amire nyugodtan mondhatja a kérdésfelvetése alapján, hogy nem aka rtak megalapozatlan, előkészítetlen intézkedéseket hozni. Csak hát alapvetően az a kérdés, hogyha tudjuk, hogy egy intézményrendszer olyan állapotban van, hogy működésének a léte kérdőjeleződik meg, akkor - ittott még a hibás döntéseket is felvállalva - n em azonnal a cselekvést kelle választani, vagy pedig a nem cselekvés biztose, hogy felelősségteljes magatartás. De térjünk a konkrét témára: Tisztelt Képviselő Asszony! A Balassa Kórházat illetően két ügyről van szó. Az aktívágyak megszüntetése és helyet tük ápolási és krónikuságyak kialakítása a Fővárosi Önkormányzat döntése volt, amit a Népjóléti Minisztérium tudomásul vett, mert egybeesik azzal az irányvonallal, amit - mint említettem - korábban már az önök kormánya is megfogalmazott, mi pedig elkezdtük ezeknek a döntéseknek a végrehajtását. Az ebből származó létszámleépítések költségét egy, az Egészségbiztosítási Pénztárral kötött megállapodás - információim szerint - 14,7 millió forint erejéig fedezte. A másik kérdése keményebb kérdés: az üzemegészség ügyi szolgálattól 70 dolgozó került elbocsátásra - bár számomra önmagában már az is kérdéses, hogy egy ilyen kórházba hogy is került 70 üzemegészségügyi dolgozó. De hadd mondjam meg, hogy az az intézkedés, amely tavaly született - és ön ezt tudja , az ne m az üzemegészségügyi szolgálatokat szüntette meg, hanem a társadalombiztosítási finanszírozást, és egyben a munkaadók kötelmévé tette; ezáltal tulajdonképpen 1,5 millióról 4 millió munkavállalóra terjesztette ki ennek a szolgálatnak a működését. Rengeteg jel, tapasztalat van arra nézve, hogy ez innentől kezdve egy nagyon jó üzletté vált. Alig tudunk ellenállni annak a nyomásnak, hogy mindenki, aki valamilyen képzettségi szinten egyáltalán közel került ehhez a szolgálathoz,
