Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 2 (163. szám) - Dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter együttes expozéja a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslatról, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott... - A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényjavaslat, valamint a volt Jugoszlávia területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Alapokmányából fakadó kötelezetts... - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
1955 Tisztelt Országgyűlés! Nem vitatjuk, ho gy ezt a kérdést rendezni kell. Annál is inkább, mert - mint már említettem - 1978ban egészen más, nem jogállamhoz méltó jogfelfogáson alapult a kiadatásnak az a szabályozása, amely jelenleg a büntető törvénykönyvben megtalálható, ami általában a magyar á llampolgár külföldi állam részére történő kiadatását még akkor sem tette lehetővé, ha az súlyos bűncselekmények esetén indokolt lett volna. Természetesen a nemzetközi egyezmények és a kétoldalú megállapodások ezt az elvet már nyilván itt is áttörték. Ugyan akkor a kiadatással kapcsolatos, jelenleg tervezett szabályozás mindenképpen elgondolkodtató abból a szempontból, hogy különösen az alkotmányozással kapcsolatos, most nyilvánosságra került szabályozási elveknek az állampolgárságra és az állam joghatóságára vonatkozó megállapításai pontosan megfelelneke ennek a tervezett intézkedésnek, tehát hogy a magyar állam a kiadatással tulajdonképpen saját állampolgára tekintetében fontos elvekről lemondva, a büntetőeljárás nemzetközi együttműködése érdekében ezt az e lég régi jogelvet ilyen jelentősen megváltoztatja. Én nem tudom pontosan, tisztelt Országgyűlés, hogy tulajdonképpen a magyar állampolgársági törvény alapján a Btk.nak a kiadatás magyar állampolgárt illető általános tilalmára vonatkozó része korábban való jában érvényesíthető volte a gyakorlatban abban az esetben, ha az illető magyar állampolgár kettős állampolgár is volt. Én ehhez az adatok ismerete nélkül nem tudok hozzászólni. Tény az, hogy bizonyos szempontok indokolhatnák ennek a tervezett változtatás nak a szűkítését vagy ismételt átgondolását, mert úgy gondolom, hogy a kiadatás ily módon történő lehetővé tétele sok gyakorlati problémát is fog okozni. Gyakorlat hiányában én most nem tudom megjósolni, hogyan fogja eldönteni a kiadatási eljárás kapcsán a bíróság az itt szabályozott vagy szabályozni kívánt elvek alapján ezt a bizonyos "állandó lakóhely"et, ha tehát magyar útlevéllel rendelkező, úgynevezett kettős állampolgár rendelkezik Magyarországon is - nyilvánvalóan nagyon gyakran van ez, különösen az elmúlt években tapasztalhattuk - lakóhellyel, akár ingatlannal is, ugyanakkor idejének jelentős részét egy másik állam polgáraként ottani címén tölti. Sőt, a javaslat indoklása szerint nem is kell állandó lakóhely, hanem "szokásos tartózkodási hely" - ha jól olvastam az indoklást. Tehát még rugalmasabbnak szánt, de még nagyobb komplikációkat előidéző, megítélésbeli differenciákat okozó, és nem biztos, hogy egységes jogelveket lehetővé tevő gyakorlat alakítható ki ebből, hogyha a kiadatás során majd azt kel l vizsgálni, hogy az illető magyar állampolgár - aki nyilván nem kívánja, hogy kiadják, egy másik állam kérésére - a lakóhelyét és a szokásos tartózkodási helyét illetően itt, ebben a nem túlságosan komplikált és a büntetőeljárás szokásos garanciáit elég n agy mértékben nélkülöző eljárásban kívánja bizonyítani ennek a feltételnek a meg nem felelését, a feltétel nemteljesülését. A másik kritikai megjegyzésünk a törvényjavaslat elolvasása kapcsán a menedékjoggal kapcsolatos jelenlegi szabályozást, ennek a ter vét illeti. Úgy gondoljuk - és azt hiszem, jól gondoljuk , hogy hatályos alkotmányunk eléggé világosan fogalmaz arról, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadának igenlő szavazatával kell megalkotni a menedéküggyel kapcsolatos törvényt. Ilyen törvényt a Magyar Országgyűlés sajnos még nem alkotott meg. Úgy gondolom, e törvény megalkotása előtt, a büntető törvénykönyv módosításával egybekötve, a menedékjoggal kapcsolatos olyan lényeges rendelkezést előírni, amely a menedékjog jogosultjának nemcsak a mened ékjogban részesült személyt, hanem a ténylegesen menedékért folyamodó, Magyarországon tartózkodó személyt is ebbe a körbe vonja be, nagyon merész vállalkozás: egy másik törvényjavaslat kapcsán - hangsúlyozom, egy meg nem alkotott törvény nem létező felhata lmazása alapján - menedékjog jogosultjakénti elbírálásban részesíteni azt, akinek a státusát illetően majd még egy későbbi vitát kell lefolytatni. A menedékjoggal kapcsolatos, tervezett intézkedéssel egyébként egyetértünk. Azzal tehát, hogy egyrészt szűkít i - hiszen csak arra az országra korlátozza a kiadatási tilalmat, ahonnan a menedékjog jogosultja vagy a menedékért folyamodó Magyarországra érkezett , másrészt pedig ezt az intézményt fenntartja - helyesen , a Btk. szabályozását alapul véve , mégis arr a vállalkozik ez a
