Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1994. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária):
1896 Azt gondolom, hogy az OEP jelenlegi vezetése - és ezt politikai támadásnak tessék venni, mert politikusokhoz beszélek és többek között politikai felelősségükről van szó - nem alkalmas az Egészségbiztosítási Pénztár vezetésére és az ezzel járó feladatok ellátására. Mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ha az önkormányzatiság jelenlegi struktúráját nem változtatjuk meg, akkor is a kincstárba vagy egy önálló kincstárba csatol ódjon be az Egészségbiztosítási Pénztáron keresztül menő pénz. Ez azt jelenti, ami ma már a területi önkormányzatok számára természetes, hogy két ellenőrzési ponton keresztül megy a pénz, míg valójában eljut a fölhasználóhoz, hiszen például a területi önko rmányzatoknál az elején még a köztársasági megbízott - most már hivatalnak hívják , de a kormány ellenőrzi a pénzutalásokat; a kincstár idei működésétől számítva a kormány még egy ellenőrzési pontot beiktatott a pénzutalásoknál. Ez lenne a minimum, amit a két önkormányzattal kapcsolatban nekünk meg kell tenni. Azt gondolom, tényleg egy külön vitanapot igényel, hogy az egészségügy finanszírozása, a mostani teljesítményfinanszírozás szakmailag és közigazgatásilag mennyire tartható, ezért erről most nem szól nék. De majdnem biztos vagyok abban, hogy nem szabad vagyont adnunk az egészségbiztosítási önkormányzatnak. Semmiféle közgazdasági alapja nincs annak, hogy folyamatosan beérkező pénzekből folyamatos szolgáltatást nyújtó, ehhez nem értő, ezzel rosszul gazdá lkodó önkormányzat kezébe vagyont adjunk. A két önkormányzatnak a költségvetését mindenképp külön kell elkészíteni, többen szóltak erről. A Ház előtt fekszik egy Matyi László - Kiss József indítvány. Azt gondolom, ehhez módosító indítványokkal már most kap csolódva meg lehet oldani a következő esztendőre azt a fajta kötelezettséget, hogy külön nyújtsák be. Különböző feladata van a két önkormányzatnak, és teljesen különbözőképpen lehet is őket megítélni. A nyugdíjönkormányzat alapvetően pénzügyi szolgáltatás t nyújt, az egészségbiztosítási önkormányzat egy bonyolult rendszeren belül az egészségügyet finanszírozza, ahol a területi önkormányzatoknál van a tulajdon nagy része. Azt gondolom, a vagyonátadás kérdését végleg le kell zárnunk, és ha akarunk vagyont adn i, azt legfeljebb a nyugdíjönkormányzatnak szabad, hiszen ott pénzbeli szolgáltatásokról van szó. Ott az értékállandóság egy fontos kérdés. Nem vagyok benne biztos, hogy nekik is kell. Az egészségbiztosítási önkormányzatnak nem szabad vagyont adni a későb biekben. Az állami garanciát a nyugdíjönkormányzat esetében nem tudjuk megszüntetni, hiszen az állam törvényben szabályozta a nyugdíjemelés rendszerét, és nincs is szükség arra, hogy ez megváltozzon. Abban a pillanatban mást jelent majd az állami garancia , ha az egészségbiztosítási önkormányzatot, vagy a mostani egészségbiztosítási önkormányzatot felváltja egy másfajta irányítási, vezetési rendszer. Akkor lehet visszatérni erre, ha eldöntjük, hogy választott önkormányzat fogjae kezelni az egészségbiztosít ásra szánt igen nagy összeget, vagy pedig pont a kormány felelőssége és pont az állami garancia miatt a kormány ugyanolyan mértékben képviselt lesz, mint a munkaadók és a munkavállalók. Természetesen ez jelenthet majd egy egészen más szisztémát, és nem biz tos, hogy a választási rendszer a legjobb. Egész mást jelent az állam garanciája, ha egy kincstáron megy keresztül a pénz, vagy ha a területi önkormányzatok ellenőrzéséhez hasonló erős ellenőrzést lehet az önkormányzatok mellé állítani. Tehát a konklúzióm az, hogy '94ben - ami az első igazán önálló év volt a két önkormányzat számára, és amit követett utána egy másik év, amikor a '94. évi tapasztalatokat levonhatták volna - az egészségbiztosítási önkormányzat nagyon rosszul vizsgázott, és azt gondolom, veze tőinek közös politikai felelőssége megállapítandó. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) :
