Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A természet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ):
1874 épít" - mondjuk; hol gyűlölettel és félelemmel e mlítjük őket: "Ezek a sáskák felették a termést" stb. A példákat vég nélkül sorolhatnám. Végezetül e sorba tartoznak - de minőségükben, úgy tűnik, az emberiség és az egész élővilág teljesítményét képesek túlszárnyalni - a természeti erők, a mesterséges, em ber által létrehozott környezet viszonya, némileg egyszerűsítve: a természet; beleértve az élettelen és az élővilágot, valamint az ember környezetalakító tevékenysége nyomán létrejött környezet viszonyát. E viszonyról szól a tervezet 6. §a, amely megítélé sem szerint követő jellegű. Igyekszik az ember tevékenysége és a környezet viszonya között valamiféle összhangot teremteni. Ide tartozik a 7. § is, amelynek a (2) bekezdésében alkalmazott terminológiák: "biztosítani kell", "gondoskodni kell", "figyelmet ke ll fordítani", stb., biztos vagyok benne, hogy jó szándékúak, de sajnos, hatástalanok a tényekkel szemben, mely kihívások - mondjuk - a következő 3050 évben a törvény élettartama alatt érhetnek minket. E pesszimista jóslat megokolására bővebb magyarázatta l kell szolgálni a globális összefüggések alapján. 1945ben az emberiség létszáma egymilliárd körül volt, 1995ben - ötven év alatt - a létszám 5,75 milliárd, azaz meghatszorozódott. A további növekedés előjelzései közül két szélsőséget említek. a) Ötven é v múlva, 2050ben a jelenlegi növekedési ütemet figyelembe véve, az emberiség létszáma 40 milliárd, tehát meghatszorozódik. b) A növekedés üteme lelassul, a létszám 10 milliárd lesz, azaz megkétszereződik. További 50 évre nem terjesztem ki az előrejelzést, mivel felteszem: akkor már más törvény készítése lesz aktuális, valamint a parlament ma legfiatalabb tagjai még a felemelt nyugdíjkorhatár esetén is már nyugdíjasok lesznek. Mindezt azért mondtam el, hogy egy nyilvánvaló tényre hívjam fel figyelmüket. Az ember által létrehozott, mesterséges - én úgy mondanám, hogy épített - környezet növekedése ma a természeti környezet kárára szinte megállíthatatlannak látszik. A növekedő létszámú emberiséget valahol el kell helyezni, az életfeltételeit biztosító termékek előállítására szolgáló üzemeket valahol meg kell építeni; növekedő infrastrukturális hálózatok rombolják le a még megmaradt érintetlen tájakat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne higgyék, hogy egy új Malthus jött önök közé, sokat vitatott és sokszor bírált tan ait hirdetni. Pusztán arra a tényre szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a törvényjavaslatban nem elég óhajokat megfogalmazni az épített és természeti környezet viszonyát illetően. Határozott intézkedéseket tartok szükségesnek itt meghozni, melyek követk ezményeit a további törvénykezés során lehet más területeken is figyelembe venni. Szükséges rögzíteni, hogy a települések belterületük határait nem növelhetik büntetlenül és könnyelműen a külterületek rovására. Nem állítom, hogy a teljes és töké letes zárlat lenne a megoldás, de a külterület belterületbe vonása, azaz beépítése esetén olyan pénzügyi kondíciók kialakítása szükséges, melyek csak nagyon indokolt esetben adnak erre lehetőséget. Az így befolyt, remélhetőleg rendkívül kis összegeket pedi g a természeti károk orvoslására kell majd fordítani. Kapcsolódik e témakörhöz a külterületi építések ügye. A 7. § 2. pontjában foglaltakkal egyet lehet érteni, azzal a kiegészítéssel, hogy a külterületi építést is korlátozni kell. Ma a külterületi telkeke n a legkülönfélébb jogcímeken a legfurfangosabb épületek csökkentik, rombolják a természetes környezetet. (18.00) Most, e felszólalás keretében az esztétikai környezetszennyezésről nem kívánok szólni, de el kell mondanom, hogy az utóbbi években gomba módra elszaporodott külterületi építmények az ország általános megítélését is rendkívül rontják. Tisztelet a kivételnek, de primitivitás és álmagyar eklektika egyaránt virágzik, építési kultúránk legnagyobb szégyenére. A valósághoz képest a törvényjavaslat e po ntjai, amelyek funkcionális és esztétikai összehangolásról, tájba illesztésről
