Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. április 1 (162. szám) - A természet védelméről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZŐDI IMRE (MSZP):
1867 Napjainkban számos hazai és nemzetközi környezet- és természetvédelmi dokumentum, koncepció lát napvilágot, amelyek köréből a hazai nemzeti környezet- és termész etpolitikai koncepciót szeretném kiemelni, és annak néhány alapelvét összevetni a törvényjavaslattal. A koncepció természetmegőrzési és stratégiai alapelvei az egész törvényjavaslatban, annak szellemiségében megjelennek és tételes rendelkezésekben tárgyias ulnak. Így a holisztikus elv, amely egyértelműen határozza meg azt a közismert tényt, hogy a természeti értékek védelmét nem lehet csak a védett objektumokra korlátozni. Ez megjelenik magában a törvénynek a tagoltságában - egyrészt általános természetvédel emként, másrészt pedig a hagyományos természetvédelem formájában , továbbá az egyes konkrét rendelkezésekben, mint például a természeti terület fogalmának a bevezetésében. A folyamatelv - a globális szemlélet elvével összhangban - a természeti rendszer fu nkcionális egységének megőrzését, a természet működőképességének biztosítását hivatott szolgálni, s mint ilyen, a törvényjavaslat alapelvi jelentőségű rendelkezése. A fenntartható természet és racionális tájhasználat elve kapcsán leszögezhetjük, hogy a ter mészetvédelmi stratégiának arra kell törekedni, hogy valamennyi természeti egységben, tárgyban megtalálja és kialakítsa az emberi kultúrkörnyezet, a természetközeli gazdálkodás és a különösen oltalomban részesített területek helyes arányát. Valójában ennek az elvnek a megvalósulása jelenti az optimális tájhasználat kialakulását. Az ehhez szükséges törvényi háttér az általános természetvédelem és a hagyományos természetvédelem szoros kapcsolódási pontjaihoz és a szabályozás szigorúságának fokozataihoz kapcso lódik. A fenntartható természet és racionális tájhasználat megköveteli a természetvédelmi terület hasznosításának formáival való foglalkozást; ez a törvénytervezet a 71. §ában a támogatások és a kártalanítás kérdéskörénél jelenik meg. Az mindenki előtt is mert, hogy egy védett füves vagy vizes élőhely gondozás nélkül elvadul, és védett értékeink károsodnak. A természetvédelmi területeken való gazdálkodás tehát igen fontos, még akkor is, ha időszakosan vagy részben korlátozásokat kell a tulajdonosoknak tudom ásul venni. Ezért szükséges, hogy a támogatási rendszer segítse az olyan technikaitechnológiai fejlesztéseket, amelyek nem okoznak kárt a természetvédelmi területeken és segítik a gazdálkodást. A támogatási finanszírozást hosszabb távon fontosabbnak érzem , mint a kártalanítást. A törvénytervezet a költségvetést és az elkülönített pénzalapokat jelöli meg, hogy erre biztosítson fedezetet. Célszerűnek érzem, hogy a központi Környezetvédelmi Alap egy részét százalékban is nevesítsük annak érdekében, hogy ilyen célokra lehessen fordítani. Az előző hozzászólással kapcsolatban jegyezném meg, hogy a környezetvédelmi bizottság a törvény tárgyalásra való alkalmasságának megítélése kapcsán felvetette, hogy szükségesnek érzi és kéri a beterjesztő minisztériumot, hogy a forrásokról, a forrás szükségességéről adjon egy tájékoztatást nemcsak a bizottságnak, hanem az Országgyűlésnek is. Az elmondottak mindenképpen segítik az 1995ben alkotott, a védett területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvé nytervezet végrehajtását. A nemzetközi dokumentumok közül az 1992ben kötött és hazánk által 1995ben kihirdetett biológiai sokféleség védelméről szóló egyezmény néhány sarkalatos pontja és a törvényjavaslat közötti összhangról kell szót ejteni. Az egyezmé ny értelmében a biológiai sokféleség védelméhez nemzeti stratégiát kell meghatározni, megfelelő kutatási, képzési rendszert kell kialakítani, illetve monitoring hálózatot működtetni, és emellett törekedni kell természeti értékeink in situ védelmének megval ósítására. Ami tervezett nemzeti stratégiánkként megjelenik, az a nemzeti környezetvédelmi program részeként elkészítendő nemzeti természetvédelmi alapterv, amely a természet védelmével, ezen belül a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatos feladatoka t és egységes politikát határozná meg. Ez a jogintézmény a hagyományos természetvédelmi kultúrával rendelkező országokban sem ismeretlen,
