Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
1829 úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője . Szólásra készül Urbán Árpád úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Kőszeg Ferenc úrnak. KŐSZEG FERENC (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Vendégeink! Kétegyháza, 1992. szeptember 7e: verekedés cigányok és nemcigányok között. A nemcigány sokaság egy házat lerombol, egy másikat felgyújtanak, napokig tartó feszültség, véget nem érő falugyűlés. Örkény, 1993. május 21e: rendőrök és romák összecsapása, sérülések, megvert asszonyok, súlyos ítéletek a cigányok rovására, ítélethirdetéskor kutyás kommandósok a bíróság épületében. Csepel, 1994. július 25.: néhány magyar rátámadt két romapárra, ügyetlenkedő rendőrség, fegyverkező romák, rendőri készültség. Az összecsapás ezúttal elmarad. Gyöngyös, 1994. november: skinheadek Molotovkoktélt dobnak egy cigánycsalád házára. Kunszentmiklós, 1995. április 29.: szóváltás egy igazoltatás során, fegyverhasználat, sérült szerencsére nincs, de felbolydul a város egész roma lakossága. Kalocsa, 1995. május 1.: összetűzés a majálison, tömegverekedés husángokkal, b aseball ütőkkel. Budapest, Köztársaság tér 1995. május 18.: egy téri összeszólalkozást követően egy csapat fehér betör egy cigánycsalád lakásába, romák ütővágó szerszámokkal védekeznek. Másnap a rendőrség a megtámadottaknál tart házkutatást, bűncselekmény ből származó tárgyakat keresnek. Több sodrófát foglalnak le. Néhány, találomra kiválasztott helynév és dátum a cigány - magyar, a roma - rendőr összecsapások hosszú történetéből. Még alig kaptunk információt a kerülettől, mondja szavakészen a Budapesti Ren dőrfőkapitányság ügyeletese, amikor a Köztársaság téri incidensről érdeklődöm, az azonban már biztos, hogy nem etnikai konfliktusról van szó. Az első reakció az elhárítás. De nem kevésbé elhárító a roma szervezetek reakciója sem. Ők minden támadásban neon ácik, skindheadek agresszióját sejtik. Ha azokat, akik gyűlölik a cigányokat, skindheadeknek hívják, akkor Gyöngyösön mindenki skinhead, állította egy fiatalember a rádió riporterének a városban rendezett antirasszista tüntetés alkalmával. A helyzet súlyos abb annál, hogysem néhány száz vagy egykétezer szervezett, meggyőződéses rasszista ténykedésével magyarázzuk. De annál is súlyosabb, hogy az előítélet és a diszkrimináció szavakkal írjuk le. A többségi és a kisebbségi társadalom között létrejött és súlyos bodó gyanakvás, a kölcsönös félelem, a szemben álló csoporttal kapcsolatos rémtörténetek dagadása társadalmi méretű etnikai gyűlölködés tünete. (15.40) Az antiszemitizmus a mai magyar társadalomban nem lüktető, nem feszítő indulat, inkább értelmiségi belüg y, mint népi érzület. A cigányellenesség azonban az, ezzel szembe kell néznünk. Azt szokták mondani, hogy a rendőrség szemlélete csak leképezi az egész társadalomét. Ez bizonnyal jogos feltételezés, de nem egészen igaz. A rendőrség ugyanis - különösen az o lyan militáris alá- és fölérendeltségi viszonyok között élő és ennek következtében kasztszerűen elkülönülő rendőrség, mint a miénk is - óhatatlanul úgy véli, hogy a társadalom védő és igazságosztó ereje, s e minőségében fel kell lépnie az agresszív másság ellen. Már pedig a másság, ha nem a skanzenben találkozunk vele, a tőle különböző szemében igen gyakran agresszívnek tetszik. Az előbb említett csepeli incidens során az egyik támadó egyes vallomások szerint a pisztolyát vagy riasztópisztolyát az á ldozat, egy 17 éves cigánylány szájához szorította. Ezt a vizsgálatban részt vevő csepeli rendőrtiszt így kommentálta: "Mondjuk ismerni kéne annak, akinek állítólag a szájába tették azt a pisztolyt; lehet, hogy más is a szájába tenné, mert be nem áll a szá ja, soha meg nem lehet szólalni tőle, és egy mocskos szájú cigány." Szó szerint így, bele a magnetofonba; ami azt mutatja,
