Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH ISTVÁN (MDF):
1826 politikailag azért is szerencsétlen felvetés, mert tudomásom szerint a cigányságnak nem az elkülönülés, hanem az integrálódás az érdeke. Az elkülönítés intézményi szinten történő megjelenítése, attól t artok, messze ható és nem az ötlet gazdájának eredeti célját szolgáló következményekre vezethetne. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, persze, hogy a meglévő intézmények jobb kihasználására való felhívás, amelyre felszólalásom irányul, konzervatív gondolat, és sokakat éppen ezért nem elégít ki a "társadalmi mérnökség" szűnni nem kívánó divatja közepette, amikor szinte hetente kapkodnak bele a jog érzékeny szövetébe, amikor múló ötletek válnak szinte akadálytalanul intézményekké, és "fórumforgatagok" nehezítik a tájékozódást. De ha nem is tetszik mindenkinek az, amit mondtam, csak ezt mondhatom: óvatosan az újabb intézményekkel, és nagyobb odaszánást a mindennapi gyakorlatban! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm. Szólásra kö vetkezik Tóth István úr, Magyar Demokrata Fórum; szólásra készül Kocsi László úr, Magyar Szocialista Párt. Megadom a szót Tóth István úrnak. TÓTH ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Vendégeink! Rövid hozzász ólásomban mindenekelőtt szeretnék osztozni azon előttem szóló képviselőtársaim véleményében, akik végtelenül aktuálisnak érzik a mai vitanap megrendezését, amikor gondolatot cserélhetünk a Magyarországon élő cigányság égető gondjairól, bajairól és terveirő l. Egyrészt örülhetünk: a magyar parlamentarizmus történetében először fordul elő, hogy az Országgyűlés közvetlenül foglalkozik a cigányok sorsával, mintegy jelezve, hogy a magyarországi kisebbségek kérdésköréből kiemelve, a speciális problémákra egyedi vá laszt keres. Másrészt mélységesen szomorú az a helyzet, amelybe a cigányság került - sajnos az egész országgal együtt. Jól tudjuk, hogy azok a problémák, amelyekkel ma kénytelenek vagyunk szembesülni, és megpróbáljuk hatástalanítani, mint egy időzített bom bát, nem az elmúlt évben keletkeztek. A cigányság sok tekintetben értékteremtő, hagyományos társadalmi struktúráját a korábbi évtizedek teljességgel szétrombolták - ahogyan a magyart is , hogy betanított és segédmunkásként létrehozzák a bérrabszolgák sere gét. Így történhetett meg, hogy a rendszerváltoztatás során mára a munkaképes cigányok közel 80 százaléka munkanélküli. Mai megszólalásomra két ok késztetett. Az egyik az, hogy JászNagykunSzolnok megye lakosságának becsült adatok alapján 810 százaléka c igány származású, és vannak kistelepüléseink, ahol ez a szám közel 50 százalék. Tehát közvetlen tapasztalataim vannak a kulturális különbözőségre és egyéb okokra visszavezethető - időnként máris tarthatatlan - feszültségekről. A másik ok, hogy Szolnokon mű ködik az az egyetlen vidéki székhelyű országos cigányszervezet, a Lungo Drom, amelynek vezetése először jelentkezett azzal a tiszta, egészséges felfogással, hogy a cigányság sorsának jobbítását a többséggel való összefogásban, a párbeszédben és a közös cse lekvésben látja. Ezért a megye többségi lakosságát nem érte váratlanul, hogy a választásokkor az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzatba elsöprő többséggel éppen e szolnoki szervezet képviselői kerültek be. Tisztelt Képviselőtársaim! A mélységesen tagolt cigány társadalom helyzetének jobbítására, de főleg a munkátlanság anyagi és pszichés következményeiként fellépett, visszafordíthatatlannak tűnő folyamatok megállítására most az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat egy programajánlatot tett a tisztelt Ház asztalára. Javaslom tehát, talán még nem késő, hogy a kormány e programból kiindulva - amelyet a magam részéről jó alapnak látok , a cigány kisebbségi önkormányzattal szorosan együttműködve, hozzon létre egy bizottságot, amely képes pártpolitikától fü ggetlenül egy olyan cselekvési programot megalkotni, amely meghatározza az azonnali és az ütemezett hosszú távú tennivalókat. E nélkül - meglátásom szerint - beláthatatlan következmények elé néz az ország. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
