Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KOCSI LÁSZLÓ (MSZP):
1827 ELNÖK (dr. Kóródi Má ria) : Én is köszönöm. Szólásra következik Kocsi László úr, a Magyar Szocialista Párt képviselője, szólásra készül Kőszeg Ferenc úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Kocsi László úrnak. KOCSI LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök assz ony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek! Jóindulatom és tiszteletem jeléül nem fogok tanúbizonyságot tenni arról, nem kísérlem meg bebizonyítani, hogy sokkal jobban tisztában vagyok az önök problémáival, mint önök maguk, mert hiszen ez nem lenne igaz. Helyette - nem külpolitikai oldalról, sokkal inkább egy mélyebb, morális oldalról - egy gondolattal kezdenék, ami egy emlék: amikor egyik volt országgyűlési képviselő - ma lehet, hogy ellenzéki lenne - azt mondta "Európába, de valamenny ien!". Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon tisztességes törekvés, amit a mindennapi politikánkban lehetőleg a legteljesebb mértékig és a legnagyobb következetességgel kell megkísérelnünk. Azt gondolom, hogy - akár a városokban, akár a falvakban - azok a je lenségek, amelyek sajnos koncentráltan együtt járnak a koncentráltan jelen lévő cigánysággal, olyan világot teremtenek, amely nem Európára emlékeztet. Látom magam is Pécsett azokat a viszonyokat, amelyek közt élnek, illetve azt tudom mondani, hogy olyan vá lasztókerületben vagyok képviselő, amit többek közt olyan települések jellemeznek mint Alsószentmárton, Gilvánfa, Viskó, Siklósbodony - és nem folytatom, mert itt nemcsak a munkanélküliség, nemcsak a szegénység és egyáltalán, azt hiszem, tömören lehet mond ani, hogy a nyomor és a lecsúszottság jellemez, hanem sajnos az is, hogy maga a nyomor az, ami a bűnt, vagy ha úgy tetszik a törvénytelenséget helyileg morálisan elnézi vagy legitimálja. Én tehát azt gondolom, hogy amikor azt mondjuk, hogy Európába, akkor az azt jelenti, hogy képesnek kell lennünk arra, hogy azt a cigány etnikumot vagy kisebbséget, ami szociális, társadalmi és - ha tetszik - térben is megfogható módon leszakadt a magyar társadalomról, a magyar nemzetről, megkíséreljük visszaemelni. És én az t gondolom, hogyha szükség van a másság tiszteletére, a toleranciára, és ha szükség van arra, hogy ne asszimilációról, hanem integrálódásról beszéljünk, akkor szükség van egy nem paternalista, de talán olyan fejlesztő állami magatartásra, ami ezt következe tesen, programszerűen megkísérli. (15.30) Néhány olyan dolgot említenék, amit én a magam részéről nagyon pozitív jelnek, jó gyakorlatnak, jó megoldási kísérletnek látok. Jónak látom azt, hogyha önkormányzatok megpróbálnak olyan speciális lakásprogramoknak érvényt szerezni, akár az első lakáshoz jutás megteremtése érdekében, akár más szempontból, ahol egyben munkaalkalmat is teremtenek. Minden városban vannak olyan városrészek, lakóházak, amelyeket képtelen karbantartani, felújítani az önkormányzat. Ezeket f el lehet használni, a bennük lévő anyagot, a bennük lévő, a városban lévő munkaerőt akár közhasznú társaság vagy bt. alakításával és a munkaügyi központok bértámogatási rendszerével olyan programokra, amelyekből lakások lehetnek, vagy rossz lakások jobbá t ehetők. Én úgy látom, hogy nagyon sok értelmes kísérlet van arra, hogy szociális, foglalkoztatási, oktatási programokat finanszírozzanak helyileg közösen a kisebbségi önkormányzatokkal, de a forrás a feladathoz képest, és talá n az igyekezethez képest is rendkívül csekély. Két dolgot szeretnék még általánosabb problémaként említeni. Az egyik úgy hangzik, hogy tulajdonképpen a kisebbségi törvény a kulturális autonómia alapján áll, és így hozta létre azokat az intézményeket, finan szírozási rendszert, forrásokat, amelyeket működtet. Ugyanakkor én úgy látom, hogy maga a cigányság többet, mást vár ezektől az önkormányzatoktól, mint pusztán kulturális tevékenységet. Ennek azonban a források szűkössége és a cselekvési korlátok miatt ne m tud eleget tenni. Ebből származhat persze belső legitimációs gyengeség, és származhatnak viták, sajnos, pontosan amiatt, hogy talán ugyanazokért a forrásokért
