Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
1823 gondolkodni a kisebbségekről, a kisebbségek helyzetéről. Én abban bízom, abban reménykedem, hogy lesznek emberek, akik úgy fogják kezdeni - képletesen - a felszólalásaikat, hogy van egy álmuk; és ez az álmuk a cigányság integrálása a társadalomba. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm. Szólásra következik Takács Péter úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, szólásra készül Mészáro s István úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Takács Péter úrnak. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a foszladozó figyelem pillanataiban azokat köszöntsem, akik itt a Házban és a Házon kívül oda tudnak még figyelni ennek a társadalmunk legégetőbb kérdése körül zajló vitának az érveire. Köztudott, hogy Magyarországon a cigányság több mint 600 éve él. Zsigmond kora óta nyomon követhető oklevelekben, dokumentumokban, össz eírásokban a Kárpátmedencei létük, és köztudott az is, hogy a kapitalizmus kibontakozásáig, az első modernizációs kísérletig többékevésbé konfliktus nélkül élt magyarság és cigányság egymás mellett. Ha voltak konfliktusok, azok olyan szintűek voltak, ami t Arany János "A bajusz" című vígballadájában énekelt meg; legfeljebb mosolyt, kacajt keltőek. Az igazi konfliktusok akkor keletkeztek, amikor a modernizáció révén fontossá vált iskolai keretek között elsajátítható alfabétizációs műveltség, európai civiliz ációs ismeretanyag összeférhetetlenné vagy nehezen összeférhetővé vált a hagyományos, tapasztalati úton megszerzett és továbbvitt kultúrával. Így az első olyan válság a cigányság életében a magyar történelemben, amikor szembekerült a magyar társadalommal, amikor értékrendje jelentősen ütközött a magyar társadalommal, a XIX. század második felében figyelhető meg. De nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt Európában és mindenütt a világon, ahol a civilizatórikus, iskolában megszerezhető ismeretek és kultúrák konfliktusba kerültek a hagyományos kultúrákkal, a tapasztalati úton megszerzett kultúrákkal. Ezt konkrét tényekkel is bizonyíthatjuk, hiszen gondolják végig, hogy a vályogvetés, a tapasztás, a sárdagasztás és egyéb mennyi embernek adott munkát addig, amíg a kőfalú épületek, a téglaépületek, a korszerű lakások el nem kezdtek épülni. Vagy egy legújabb jelenség: hány meg hány cigánycsalád megélt addig a zenélésből, amíg a gépi zene el nem öntötte a szórakoztatóipart, és ki nem szorította a hegedűsök, gitároso k, zenélő csapatok sorát a társadalom szórakoztatásából. (15.10) És hadd ne mondjam tovább azokat a jelenségeket, amelyeket napjainkig tapasztalhatunk. Ma is arról van szó, hogy addig, amíg az extenzív iparfejlődés nagyarányú segédmunkaerőt, nyers fizikai erőt kívánt, addig meg tudta kínálni a társadalom a cigányságot olyan munkaalkalmakkal, amelyek egy alacsony szintű létet biztosítottak számára. Amikor a modernizációs technológiai megújulás bekövetkezett, ez a hagyományos, nyers erőre épülő munkaalkaloms orozat elmúlt, és jelentkezett annak a társadalmi rétegnek a súlyos problémája, amelyiknek a modernizáción is keresztül kell esni, és annak is, amelyik a hagyományos, tapasztalati úton megszerezhető munkakultúrát és egyéb kultúrát vitte magával. Közben ter mészetesen felnőtt a cigányságból is egy ősi tehetségsorozat alapján olyan magas szintje a kultúrának, amit költészetben, zenében, festészetben megfigyelhetünk. Nem akarok itt külön hivatkozni a száztagú zenekarra; nem akarok hivatkozni az előtérben még ez előtt egy órával látható kiállításra; és nem akarok hivatkozni azokra az előadóművészekre, akik a magyar művészet hírnevét is rangosítják szerte a világban. De a cigányoknak a nagy tömege, éppen azáltal, hogy az alfabetizációs kultúrájuk alacsonyabb szintű , mint a társadalom egyéb rétegeinek, kiszorult abból a modernizációs folyamatból, amellyel ma az egész magyar társadalomnak egyébként is küzdenie kell.
