Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1810 óta folytat olyan modellkísérletet, folytat olyan terepmunkát, amelyre mielőbb országos mérete kben is szükség lenne. A NEVIben működő cigánycsoport, a Romano Glaso cigányegyesülettel összefogva, valóban kitűnő munkát végez, bár keveset hallunk róluk, mert a terepmunka mellett nincs idejük önmaguk reklámozásával foglalkozni. A cigány népesség az eg észségmegőrzés szempontjából speciális környezetet jelent, ezért speciális megközelítést igényel. Ebben a munkában cigányemberek közreműködése nélkül nem lehet eredményt elérni. Éppen ezért cigány utcai szociális munkások, cigány házi betegápolók képzésére és foglalkoztatására került sor kísérleti jelleggel, és a tapasztalatok nagyon jók. Nem csak értük, de velük kell dolgozni; szükséges, hogy alanyai, és ne tárgyai legyenek ennek a folyamatnak. Nem kívülről, hanem belülről kell segíteni azt a közösségi, sz erveződési, önszerveződési folyamatot, ami nélkül nincs remény a végleges leszakadásuk, marginalizálódásuk megakadályozására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Győriványi Sándor, a Független Kisgazdap árt részéről; őt követi majd Veér Miklós, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak, 5 perc időtartam erejéig. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Őszinte nagyrabecsüléssel köszöntöm a megjelent cigány önkormányzat képviselőit. S hadd dicsekedjem: nagy örömömre szolgált, hogy reggel egy volt tanítványommal is találkozhattam önök között. Ezt is pedagógiai sikereim között fogom a továbbiakban számon tartani. Két relációról kívá nok beszélni. Az egyiket átadom majd Tabajdi államtitkár úrnak; nevezetesen a Látlelettel kapcsolatos statisztikai adatokat szeretném tökéletesíteni. Ezeket a kérdéseket - miután átnéztem a Statisztikai Hivatal korábbi közleményeit, PonoriThewrewk Emil, Vrisloczky Henrik, Herman Antal, Dömötör Sándor és Kemény István nagyon jelentős ciganológiai tanulmányait , úgy gondolom, föl tudja használni majd az államtitkár úr is. Így a második relációról beszélek. Nevezetesen: személyi tapasztalataim is vannak - m int gyakorló pedagógusnak - az oktatás, szakképzés és közművelődés területén, hisz huszonhét éven át szerveztem másodállásban a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága területén a felnőttoktatást, elsősorban az általános iskolai hiányok pótlására - ez v olt a feltétele ugyanis annak, hogy vasúti szaktanfolyamokra jelentkezhessenek a dolgozók , s itt a tanulók zöme cigány származású volt. A sok jelentkezőből sokan kimaradtak ugyan, de akik kitartóan tanultak, a MÁV területén is sikeresek lettek. Érdekes v olt, hogy a megállapodottabb korú cigányok voltak a szorgalmasabbak, akik munkájukkal meghálálták vállalatuknak ezt a befektetést. Közülük többen, a tanulás jó ízét megismerve, középiskolát is sikeresen végeztek a munka mellett. Külön szám volt a MÁVzenei skolában szervezett gimnáziumunk. A cigányok nagyon kitűnő muzikalitással rendelkeznek - ez köztudott az egész világon. Mivel a külföldön való munkavállalásra engedélyt csak érettségizett zenész kaphatott, zenei tanulmányaikkal egy időben, évente általában tizenötharminc cigány fiatal érettségi vizsgát is tett, jó eredménnyel, nagy igyekezettel. Nem lett mindegyikükből Rácz Aladár, de többségük józan, családszerető, rendes emberré vált. Főhivatású munkahelyemen, amely az ország legnagyobb létszámú keresked elmi szakoktatási intézménye volt, a szakmunkásképző iskolában évről évre, a szakközépiskolai osztályokban is növekvő számmal neveltem cigány tanulókat. Kétségtelen tény, hogy a velük való foglalkozás a pedagógustól többlettevékenységet, differenciáltabb n evelői munkát igényel, de megérte. Jó azt is érezni és tudni, hogy az iskolát elvégzők polgárosodása sok irányban előrehaladt.
