Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP):
1795 beállt az a helyzet, amikor a cigánycsaládok jövedelemszerkezetében, háztartási jövedelmek szerkezetében két domináns jövedelemforrás volt, és ez tette ki a jövedelmek nagyobbik hányadát. Az egyik a családi pótlék, a másik pedig a munkanélküli ellátások, beleértve a jövedelempótló támogatást is. Mi következett ebből mindenekelőtt a cigányság számára a valódi életben és konkrétan? 1993ban a cigányság számára a probléma úgy vetődött fel, kedves képviselőtársaim, hogy mi ndenképpen pénzhez kell jutni, nem valamikor, hanem azonnal. Tudniillik ezekből a jövedelmekből, ami az első gazdaságból kiesett cigány tömegek számára osztályrészül jutott, megélni nem lehetett. A kérdés tehát úgy szólt, hogy pénzhez kell jutni, de hogyan . Itt a következő dologról lehet szót ejteni. Némi túlzással azt mondhatnám, kedves képviselőtársaim, hogy amennyiben a cigányság nem talált volna magának megoldást - talált! , akkor azt mondhatom, hogy rég éhen haltak volna azok az emberek, akik ennek a nagy kataklizmának az áldozataivá váltak. Elméletileg - hangsúlyozom, elméletileg - a magyarországi cigányság a nagy összeomlást követően négy vagy öt út között választhatott, mármint olyan út között, amely közelebb viszi őket egzisztenciális problémáik me goldásához. Ezek közül hármat említenék meg, egyrészt az idő rövidsége miatt, másrészt a dolog bonyolultsága okán. Az első és kézenfekvő út volt visszakerülni valahogyan minél hamarabb az első gazdaságba, álláshoz, munkához, foglalkozáshoz jutni. Ez az út azonban, úgy tűnik, hogy csak nagyon kevesek számára volt járható. Azért mondom ezt, mert nem igaz az, hogy nem lehetett visszajutni. De nagyon nehezen és nagyon szűk körben! A második út - és úgy gondolom, ez is egy reális út volt - az állami jóléti rends zer, illetve az erre való támaszkodás. Ezzel kapcsolatban azonban az látszik - és ez nagyon hamar kiderült minden érintett számára , hogy tudniillik ez a jóléti rendszer a maga juttatásaival és ellátásaival alkalmatlan arra, hogy bér nélkül ebből egy egzi sztenciát, egy akármilyen alacsony színvonalúra süllyesztett életnívót fenn lehessen tartani. A harmadik út maradt az egyetlen járható út, ahol pénzhez lehetett jutni, ahol szolgáltatásokat lehetett szerezni, ahol meg lehetett találni azokat a forrásokat, amelyekből az elemi lét feltételeit ez a nép biztosítani tudta, és ez az informális szektor volt Magyarországon éppen úgy, mint a világon mindenütt, ahol a gazdaság válságban van, ahol tömeges a munkanélküliség, és ahol a gazdaság képtelen emberek százezre it vagy millióit integrálni. Azok az emberek, akik a gazdaságból kihullottak tartósan és olykor visszavonhatatlanul, azok az emberek egy idő után szükségképpen informális szektort alkotnak. Következő kérdés az, hogy mi az, hogy informális szektor. Az infor mális szektor közkeletűen nem a feketegazdaságot jelenti egyszerűen, noha átfedések vannak, hanem a szegények gazdaságát, kedves képviselőtársaim, azoknak a pénz, szolgáltatás- és élelemszerzési tevékenységeknek az összességét, amelyek révén az első, a le gális gazdaság falain kívül lehet mindezekhez hozzájutni. (12.50) Ha most azonban bárki arra következtetne, hogy ebből az oly sokat emlegetett megélhetési bűnözés a domináló, az nagyon téved! Azok a kutatások, amelyeket ismerek, ebben a dologban a következ őt tárták fel: igen, a magyar cigány tömegek, az egzisztenciájukat vesztett cigányság tízezrei szorultak be az informális szektorba. Itt azonban két olyan tevékenység van, amely semmiképpen sem sorolható a kemény bűnözés vagy a teljesen és abszolút illegál is tevékenységek körébe. Az egyik ilyen tevékenységcsoport, amelyre ma a cigányság - a szerencsésebbje - rákényszerül egzisztenciájának fenntartása és mindennapi életfeltételeinek biztosítása érdekében, az az idénymunkás, a vendégmunkás, az alkalmi munkás és - a múltkor erről beszéltem a feketegazdasági vitanapon - a svarcban dolgoztatott cigányemberek - cigány férfiak és cigány nők - tömegei. A másik szféra, amit - a szociológusok itt zavarban vannak - gyűjtögetésnek neveznek. Elképzelni is nehéz, hogy mi mindenből lehet ma pénzt szerezni Magyarországon, ha az ember nagyon meg van szorulva, a feketecseresznyétől kezdve a hörcsikézésen át, igen, a színesfémek gyűjtögetésén, a fagyűjtésen és egyebeken keresztül.
