Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - TÓTH PÁL (MSZP):
1796 Nem részletezném ezt a dolgot, kedves képviselő társaim. Valójában az informális szektor, amely egy nagyon csúnya dolog, a perifériára szorult országok jellegzetessége, és ebben az értelemben itt, Európa közepén elég nehezen elviselhető jelenség - és tömegméretű jelenség. Ennek a dolognak a haszonélvező i azonban nem elsősorban az erre a sorsra kárhoztatott és az ide beszorult cigány tömegek. Ennek a haszonélvezői azok, akik előnyt tudtak kovácsolni honfitársaink - cigány honfitársaink és nem cigány honfitársaink - nyomorult sorsából. Azok a maffiafőnökök például és keresztapák, akik különböző hálózatok révén szoros függőségben és abszolút kiszolgáltatottságban tartott emberek tízezreit zsákmányolják ki; azok a lelkiismeretlen emberek, akik éhbérért, minimális bérért, embertelen körülmények között, illegál isan, svarcban dolgoztatnak embereket; azok a falvakban, a magyar falvakban felbukkanó jelenségek, amelyek például a "tüzes víz"hitelekben foghatók meg, amikor kocsmárosok a cigánynak csak akkor adnak hitelt, ha piát vesz érte; az uzsorakölcsönök és az uz sorakölcsönnel sáfárkodó, kufárkodó, becstelen és lelkiismeretlen gazemberek - és így tovább... Tévedés azt hinni, hogy ez egy jó egzisztencia - de egzisztencia! Befejezésképpen nagyon röviden: azoknak az ismereteknek a birtokában kénytelen az ember szembe nézni azzal a kérdéssel, hogy vajon a kilencvenes évek derekán a magyarországi roma társadalom hogyan tagolódik. A miniszter úr expozéjában röviden kitért erre néhány mondat erejéig, amikor megemlítette azt, felhívta a figyelmet arra, hogy vélhetően a magy arországi roma társadalom tagolódása, felépítettsége, struktúrája alapvetően más, eltér jellegzetességeiben attól, ami a magyar társadalmat általában jellemzi. Jó lenne tudni, hogy hogyan, mert eltér; azért lenne jó tudni ezt, precízen ismerni, mert minden releváns cigánysegítő program, projekt, akármi vagy az állami politika szintjére emelt cigánypolitika csak akkor képes hatékony és ütőképes lenni, ha tudja, hogy ez a társadalom belülről hogyan néz ki. Én nem tudom, hogy pillanatnyilag, '96ban ez hogy né z ki; amit most itt befejezésképpen nagyon röviden elmondanék, az a következő, és '94ben még érvényesnek látszott. A régi fogalmainkkal a magyarországi cigány társadalmat nem lehet többé leírni, új fogalmakra van szükség, és ezeket az új fogalmakat ez a n agy összeomlás szülte. Két dimenzió mentén építhető föl, írható le a magyarországi cigány társadalom. Az egyik dimenzió a foglalkoztatás, a másik dimenzió a legalitás. És ha ebben a két dimenzióban fölrajzoljuk ezt a modellt, akkor négy alapvető - idézőjel be teszem - "osztály" az - és ennek az alosztályai , amely fölépíti a magyarországi roma társadalmat: Ilyen értelemben beszélünk tehát azokról a cigány honfitársainkról - nem tudjuk, mennyien vannak , akik foglalkoztatottak és a legális gazdaságban fogla lkoztatottak. Beszélünk olyan részéről a magyarországi roma társadalomnak, akik nem foglalkoztatottak, de benne vannak a rendszerben, tehát a legalitásban. Idetartoznak azok, akik saját jogon nyugdíjasok, ide tartoznak a regisztrált munkanélküliek, akik te hát munkanélküliellátásban részesülnek. És van a másik két osztálya ennek, és úgy gondolom, ide tartozik a cigány tömegek nagyobbik része. Az egyik a foglalkoztatottak, de az informális szektorban foglalkoztatottak igen népes tábora. És végül a negyedik: az anómiás nyomorba, a reménytelen nyomorba süppedt cigánycsaládok ezrei, akik nem foglalkoztatottak és nincsenek benne a rendszerben, ellátatlanok, ilyen vagy olyan okok miatt semmiféle rendszeres, feltárható, megismerhető jövedelemmel nem rendelkeznek. B efejezésképpen, kedves képviselőtársaim, én a következőt mondanám: két évvel ezelőtt kezembe került egy újság, és abban egy riport. A riport címe az volt: "Miért lopsz, Zolika?". Zolika egy cigány kisfiú volt, és mi mást mondhatott volna erre a buta kérdés re, mint hogy azt mondta: azért, hogy pénzem legyen. Végighallgatva a mai vitát, én abban reménykedem, hogy lesz majd valamikor egy olyan kor, amikor az akkori Zolikáktól, Gusztiktól, Kálmánoktól az akkori bácsik és nénik azt kérdezik majd, amit a kisfiúkt ól és kislányoktól kérdezni szokás: hogy érzed magad, Zolika, Gusztika, Kálmánka? És akkor az akkori kisfiúk és kislányok - roma kisfiúk és roma kislányok - remélhetőleg majd azt válaszolják, amit normális esetben szokás, hogy: köszönöm szépen, jól vagyok. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
