Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a KDNP
1769 nagyon súlyos kérdéseket, de hogy el kellett volna kezdeni két évvel ezelőtt, azon - gondolom - nem vitatkozunk. Nem tudjuk, hogy ma Magyarországon mennyi a cigányság lélekszáma. Különféle találgatások vannak, 500 ezertől 800 ezerig. A demográfiai előrejelzések s zerint 2010re 1 millió körül lesz a magyar cigányság száma. Ők maguk fogalmazzák úgy, hogy ketyegő bombán ül a társadalom, ez pedig a cigányság lehetetlen életkörülményeinek a ketyegő bombája. (10.30) Vajon azon ma itt tudunke gondolkodni és konszenzusra jutni - és persze velük együtt kellene ezt megtennünk , hogy hogyan lehet hatástalanítani ezeket a kis, apró, de nagyon súlyos, ketyegő bombákat. Én SzabolcsSzatmárBereg megyében élek nap mint nap, és köztudott, hogy ebben a megyében, ebben a keleti té rségben él a magyar cigányság egyik jelentős, majdnem a legjelentősebb része. Nap mint nap találkozom velük, szembenézve, meghallgatva és tehetetlenül szemlélve napi gondjaikat és problémáikat. De hozzá kell tennem, hogy ugyanakkor a többség véleménye kist elepüléseken, ahol - ugye, hallottuk, és ez egy új megfogalmazás - a megélhetési lopások... Amikor a Magyar Televízióban, ha cigányságról szól a történet, akkor azt mutatják, hogy a Szabolcs megyei cigányok szétszedik a mellékvágányra terelt vagonokat. Elé g csak a tavaly őszi esetről, a budaörsi gyümölcslopónak a hasbalövéséről szólni... Tehát tragikus képek villannak föl ahelyett, hogy - egyetértek - a valóban gyönyörű cigány kultúra képei röppennének föl, és azokat a pozitív jelenségeket mutatnánk és láth atnánk, amelyekről itt néhány szóban, csak az én megyém vonatkozásában szeretnék szólni, de feltételezem, sőt, meg vagyok győződve róla, hogy az ország más területein is számtalan hasonló, pozitív példáról lehetne szólni. Mint említettem, Szabolcs megyében a becslések szerint mintegy 80120 ezer cigány él, legalább olyan, többszörösen hátrányos helyzetben, mint amilyen hátrányos helyzetben a többség, a magyarság egy jelentős része is él ebben a válságtérségben. Hága Antónia említette a feketevonatokat. Igen , én ott voltam az indításuknál, és ott voltam a visszaérkezésüknél. Valóban igaz, hogy a szabolcsi cigányok felültek a feketevonatokra, és elmentek Budapestre és az ország más részeibe olcsó segédmunkát végezni. Csakhogy ezek a feketevonatok visszajöttek és végérvényesen leálltak. És ott van a munkanélküliség, a szociálisan, emberileg kiszolgáltatott cigányság a mi megyénkben. Ígértem, hogy pozitív dolgokról fogok szólni. Szeretném elmondani, hogy Hodász, ahol jelentős - majdnem hogy azt mondhatom: többség i - cigány lakosság van, azt gondolom, európai mértékkel mérve is jelentős állomás a cigányság és a magyar társadalom életében. Hodászon, Kántorjánosiban - természetesen egyházi támogatással, az egyház köré tömörülve - csodák történtek! A második templomot építik, részben társadalmi munkával és külföldi támogatással a cigányok, és cigány közösségi ház épült föl - az elmúlt hónapokban volt az átadása. Ez ma még eléggé üresen áll, mert sok mindennel fel kellene tölteni. Nemcsak a bútorokról szólok: szellemi e rővel kellene feltölteni. Kellene a cigány értelmiség, aki felkészíti a cigány gyermekeket a továbbtanulás esélyeire, aki foglalkozna szociális, mentálhigiénés és számtalan kérdéssel. Ki fogja megtanítani a cigányságot - visszaadva évszázados kultúrájuk eg y jelentős lehetőségét - arra a csodálatos kézműiparra, amelyre csak ők voltak képesek az elmúlt századokban? Aztán olcsó, filléres segédmunkásokká váltak... Meg kell említenem azt is, hogy az első, a cigányság részére kiosztott szociális földek szintén Sz abolcsSzatmárBereg megyében voltak: Piricsén, ahol egy református lelkész, polgármester földet osztott a cigányoknak - napokig láthattuk a televízióban. Örömmel számolhatok be arról, hogy igaz, nem száz százalékban művelik azóta a földet a cigányok, de j elentős részük dolgozik, becsülettel műveli, és eltartja belőle a családját. Igaz, hogy ezeket a csodákat, mint például a hodászi csodát sokkal jobban ismerik Rómában, a Vatikánban, mint Magyarországon - és főleg Budapesten.
