Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 27 (161. szám) - A cigányság helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HÁGA ANTÓNIA, az SZDSZ
1766 Az Antalli kormány idején kezdődött a cigány önszerveződés is virágozni, hiszen állami támogatásban részesítették azokat a szervezeteket, akik a cigányság érdekeit akarták képviselni, és a választott tisztségvise lőket. De el kell mondanom azt, hogy az Antalli kormány volt az, amelyik nem volt képes megállítani a jobboldali erők előrenyomulását, nem volt képes a skinheadmozgalmat megfékezni; az Antalli kormány idején történhetett az meg, hogy két cigányember öt kiló körtéért halt meg. Akkor a körte napi árfolyama 15 forint volt - 75 forintot ért akkor két cigányember élete! Nagyon fontos volt abban az időben az, hogy kormánypártiak és ellenzékiek, jó szándékú politikusok egyként szólaltak fel e miatt az egész hel yzet miatt, és a parlamentben napirend előtt nem vitatkoztunk, hanem mindnyájan pironkodva, lesütött szemmel beszéltünk arról, hogy Magyarországon ilyenek történhetnek. De sajnos ez nem egyedi eset; azóta gyakran történnek az őszi gyümölcsszezon idején ily en, emberéletet nem kímélő események. És vajon miért? Azért, mert ez a kormány is magára vállalta a cigányság problémájának megoldását - de túl nagy ez a feladat! A cigányság évszázados lemaradásait nem lehet négy év alatt rendbe hozni! Nem képes egy kormá ny négy év alatt a cigányság problémáit megoldani! Minden kormány azt vállalhatja csak, hogy egy cselekvési programot dolgoz ki, amit ez a kormány kidolgozott; ezt a cselekvési programot beindítja - amit ez a kormány még nem nagyon indított be; és megindul hat a cigányság egy integrációs úton. Ennek a kormánynak kormányprogramja van a cigányságra vonatkozóan, és ez a kormányprogram azt mondja, hogy a cigányság helyzetére vonatkozóan a kormány megfelelő tényfeltárás után, a probléma összefüggéseit figyelembe vevő, komplex megközelítést alkalmazó, válságkezelő programot dolgoz ki. Hiszen a kormányprogram előző sorai is arról szólnak, hogy "a kormány nagyon fontos feladatának tekinti a magyarországi cigányság helyzete romlásának megállítását, további társadalmi lecsúszásának megakadályozását". A miniszteri expozéban nagyon sok mondatban hangzott el az, hogy "kell"; meg kell oldani, meg kell csinálni. Én szeretném, ha rövid idő múlva már olyan is elhangozhatna, hogy: megtettük, és milyen volt az eredmény; ezt tett ük, jó vagy rossz hatásfokkal. Szeretnék egy kicsit bizonyos dolgokról már múlt időben beszélni! A cigányság 75 százaléka munkanélküli; ezt a munkanélküliséget valamilyen szinten kezelni kell, hiszen a szabadpiaci gazdálkodás szárnyaira nem lehet a cigánys ágot ráhelyezni! Ettől össze fog törni! Valami segítség, egy intervenciós beavatkozás szükséges! A cigány fiataloknak 5565 százaléka az, aki képes elvégezni az általános iskolát. Mi lesz azokkal, akik nem tudták ezt megtenni? Hogyan lesz így nekünk, cigán yoknak polgárosult rétegünk, ha nincs iskolát végzett ember? Amíg 1990ig a cigány felnőtt lakosság 1 százaléka el tudott végezni egyetemet, '93ra már csak 0,6 százaléka tudta ezt megtenni. Kötelességünk, nekünk, kormánypártiaknak és ellenzéki politikusok nak, akik gyermekünkről, unokánkról is szeretnénk gondolkozni, az, hogy a cigányság helyzetét nagyon intenzíven, nagyon impulzívan próbáljuk javítani. Miért mondom ezt? Torgyán képviselőtársam elmondta: a cigány lakosság létszáma növekszik, míg a többségi lakosság létszáma csökken. Ez nem baj. Ez nagyon fontos dolog, hogy ezt úgy tudjuk kezelni, hogy a nemzetalkotó tényezőtől ne riadjon meg a többségi társadalom; olyan színvonalat, életszínvonalat kell biztosítani nekik, amely a többségi társadalomban elveg yül. El szeretném mondani azt, hogy ez a cigánypolitikai vitanap nem az emberi jogi bizottság elnökségének, vezetőségének és nekem az ötletünk. Ezt 1993ban Horváth Aladár képviselőtársam terjesztette elő, és akkor a Magyar Parlamentben három cigány szárma zású országgyűlési képviselő ült: Péli Tamás, akit közben elvesztettünk, és Horváth Aladár. Hármunknak is rettentően sok volt az a munka, ami ránk hárult. Nekem szükségem van arra, hogy minden olyan képviselőtársam, aki fontosnak tartja ezt az ügyet, egy k icsit is elkötelezett ebben az ügyben, segítségemre legyen, hogy együtt tudjuk ezt csinálni, hiszen a cigányság helyzetét nélkülünk, romák nélkül nem lehet
