Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH PÁL (MSZP):
1736 megtette ezt a kötelezettséget. A békeszerződés csak a magya r törvényhozás után kullogott e tekintetben. (18.50) És nem a javak visszaszolgáltatásáról van szó; az a békeszerződés egy része, amit megoldott egyébként a magyar kárpótlási törvény, a második kárpótlási törvény - hiszen az kárpótlásban részesítette az el vett javakért a túlélőket. Az a része is megtörtént. Az Alkotmánybíróság ezért nem is foglalkozott ezzel, illetőleg ezeket az indítványokat elutasította. Köszönöm szépen. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Tóth Pál úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. TÓTH PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Meg kell mondjam, kedves képviselőtársaim, ámulvabámulva hallgattam Sepsey képviselő úr felszólalását. Elég jól ismerem az ő érveit, írásban is és nyilatkozataiban is , a bizottsági vitákban is, de a mostaniak az újszerűségükkel leptek meg a korábbiakhoz képest. Szögezzük le, képviselő úr, hogy most ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását egy korábbi diszkrimináció okozta, azok a diszkriminációk, amelyeket az Alkotmány bíróság 1995 februárjában vélt felfedezni az 1992. évi XXXII. törvényben - a precizitás kedvéért fel is olvasnám. Az első: az eredeti törvényben a második világháború alatt faji, vallási okokból külföldre történő deportálások és kényszermunkára hurcolások puszta szabadságelvonásnak történő minősítését az Alkotmánybíróság önkényes csoportbesorolásnak minősítette, ezért alkotmányellenes. Hogy a törvényjavaslatba bekerült egy köztes kategória, amelyet eredetileg "az országból történő száműzetés" címen definiál t a jogalkotó, az ebből fakad és nem másból. A másik, ami az ön impozáns méretű módosító csomagjának a legfontosabb mozzanata, a 2/A § elhagyására vonatkozó módosító indítványa. Ezzel kapcsolatban pedig a következőről szól a történet. - és én nem mondtam v olna el az előzményeket, meg nem mondtam volna el, hogy eredetileg azok, akik akkor bábáskodtak a törvény fölött, kinek szánták ezt a húsz paragrafust. Az Alkotmánybíróság tényleg önkényesnek minősítette azt is, hogy a XXXII. törvény az állami önkény során keletkezett sérelemokozások miatt keletkezett polgári jogi igények megnyitását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az állam elmulasztotta a bűncselekmények elkövetőivel szembeni büntetőigénye érvényesítését. Ez elég "jogászian" hangzik. Kérem szépen, ezt a mulasztást az Országgyűlésnek 1995. szeptember 30ig kellett volna pótolnia - nem tette meg. Amit ön mond, annak a lényege az - ha jól értem, lehet, hogy nem értem jól , hogy az erre vonatkozó alkotmánybírósági szentenciát a jogalkotó annak idején teljesí tette akkor, amikor elfogadta a nemzeti gondozásról szóló törvényt. Ezt kétségbe vonom, képviselő úr, több okból is. Az első az, hogy a törvény maga rendelkezik arról, hogy a nemzeti gondozáson túlmenően, külön törvényben kell szabályozni ezt a dolgot. A j ogalkotó itt most nem külön törvényben szabályozta. A másik, ami szerintem meggyőzőbb érv az ön felvetésével szemben: az Alkotmánybíróság ezt a határozatát, amelyről itt szó van, 1995. február 8án hozta, amikor ez a bizonyos, a nemzeti gondozásról szóló t örvény már régen hatályban volt. Ennélfogva tehát nem igazán értem, hogy az Alkotmánybíróság miért nem akceptálta azt, amit ön két oldalon keresztül az indokolásában leírt. Ami a nyugati hadifoglyokat és általában a hadifoglyokkal kapcsolatos problémákat i lleti: tényleg keserű dolog, tényleg nyomorult dolog az, ami az eredeti törvényből fakad, és amivel most a kormánynak szembe kell néznie. Mert ennek a problémának a magvát, a csíráit az eredeti törvény hordozza magában. Sajnálom, képviselő úr, hogy nem vol t itt akkor, amikor a bizottsági többségi véleményt előadtam - de hát nem volt itt. Tudniillik ezt a különbségtételt, ezt a cezúrát, hogy augusztus 1jétől jár, július 29én pedig már nem jár semmiféle kárpótlás - mert akkor csak hadifogoly volt az illető, utána meg kényszermunkás , ha utánanéz az eredeti törvénynek, akkor meglátja, hogy az a törvény tette bele. Ezt a mozzanatot azonban az Alkotmánybíróság nem
