Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1737 kontrakarírozta meg, ennélfogva tehát semmilyen alapja nem volt a kormánynak ahhoz, hogy hozzányú ljon ehhez a dologhoz. Az összes többi felvetésével kapcsolatosan nem kívánnék szólni, de még visszatérnék a bizottsági kisebbségi véleményre. Kedves képviselőtársaim, láthatják azt, hogy a bizottságban legalább két, igen koherens, egyértelmű, jól körvonal azható és bizonyos értelemben nagyívű kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A részletes vitában mind a két kisebbségi vélemény artikulálódott, elég egyértelműen. Azt gondolom, a kormány előterjesztése e két kisebbségi vélemény közé valamilyen középutat vá lasztva tehető helyre igazából. S ha már itt szóba kerültek a 60 milliárdok, amit szintén Sepsey képviselő úr volt szíves említeni, akkor ezzel kapcsolatban emlékeztetném őt arra, hogy 1992ben, amikor igen parázs viták kereszttüzében folyt ennek a törvény nek az előkészítése és megtárgyalása, akkor igenis az akkori kormánypárti képviselők - tán mint azok, akik ezzel a törvénnyel foglalkoztak - folyamatosan emlékeztették az érdeklődő újságírókat, a közvéleményt és mindenkit, akit érint, hogy egy felelős korm ánynak - éppen azért, hogy végrehajtható törvény szülessen - számot kell vetnie azzal, hogy mit tud a törvény mögé tenni. Ez most is érvényes. De azt gondolom, ha a törvényjavaslat eredeti szövegét nézem - és azt nézem, hogy ennek a finanszírozása mit jele nt , akkor ez, Sepsey képviselő úr, ebben a jelenlegi formájában 25 és valahánytizedmillárd forint. Minden egyéb kiterjesztése a jogosulti körnek beláthatatlan mértékű növekedést okoz. Márpedig úgy tudom, hogy mind az érintettek - tehát akik idő s emberek , mind a társadalom, mind pedig a kormány számára az lehet az egyetlen járható út, hogy mihamarabb alkosson meg egy végrehajtható törvényt, olyan törvényt, amely mögött - szemben a korábbi kárpótlási törvényekkel - valódi fedezet van, végre lehe t hajtani; s nem időben elhúzva, mert idős emberekről van szó, azokról az emberekről, akik jogosultak a törvényjavaslat szerint, akik a hatálybalépés után szeretnék is látni ennek a korrekciónak a hozadékát. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kö szönöm szépen. Megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak, MDF. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Meg kell mondanom, nehéz két percben reagálni arra a felszólalásra, amely valójában teljes egészében az én felszólalásomra tartalma zott reflexiókat - megpróbálom. Elismeréssel adózom képviselőtársam lendületének, hevének, elszántságának, hogy valójában - és ezt ne vegye személyes sértésnek - tárgyi tudás nélkül megpróbálja védeni ezeket a dolgokat. A kárpótlás oly joganyag, amelyet ne m felületesen kell ismerni, hanem hosszú évek jogalkalmazói munkája alapján kerül az ember abba a helyzetbe, hogy ebben hitelt érdemlően tudjon megszólalni. Ha képviselőtársam figyelt volna, akkor biztos nem rója a szememre, hogy én állítólag kifogásolnám a deportálásnak és a kényszermunkára hurcolásnak a többletkárpótlását. Beszédemet ugyanis úgy kezdtem - majd el tetszik olvasni a jegyzőkönyvet , hogy ez egy értékítélete volt az Alkotmánybíróságnak: ez több mint szabadságelvonás, adjunk ezért többletkárp ótlást. A probléma ott van, képviselőtársam - és tessék összehasonlítani az eredeti törvényt, a kormány javaslatát , hogy a deportálás vagy a kényszermunka során a halál miatt akar kárpótlást adni - amit idáig a nemzeti gondozási díjról szóló törvény és a hadigondozási díjról szóló törvény rendezett, egységesen. (19.00) Tehát az a határidő a kényszermunka után járt volna, nem pedig a halál miatt. De azáltal, hogy a kormány a halál tényét be akarja vonni, és nem a nemzeti gondozásról és a hadigondozásról sz óló
