Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1733 mondani, hogy amiért adtunk már kárpótlást, azért miért akarnak még egyszer kárpótlást adni. Indokolják meg akkor a magyar nép előtt, hogy miért akarnak egy készpénzben minimum 2530, eg yes számítások szerint 60 milliárd forint összegű többletterhet róni a magyar társadalomra akkor, ha ezeket a kérdéseket korábban, lehet, hogy nem teljes megelégedésére az érintetteknek, de rendezte az ország és rendezte a törvényhozás. Ebben az esetben a kormány akkor álljon nyíltan a magyar társadalom elé és mondja, hogy ő ezeket végre akarja hajtani. Nem kell akkor az Alkotmánybíróságra hivatkozni, azt kell mondani, úgy gondolja, hogy bizonyos dolgok miatt föl kell újítani a régi kötelmeket, és bár törté ntek kifizetések, bár történtek jóvátételek, de most újakat fog adni. Igen ám, de akkor fölmerül egy nagyon lényeges alkotmányossági probléma! Ha a szovjet hadifogságban elhunyt személyeket '45. augusztus 1. után kényszermunkára hurcoltnak tekintjük, és ez en a jogcímen ezek a hadiözvegyek - akik, mondom, kaphattak hadiözvegyi járadékot 45től kezdve, vagy már '4344ben - most fognak kapni 300 ezer forintot, akkor minden érzelmi és indulati töltés nélkül megkérdezem képviselőtársaimat, hogy fognak odaállni azon hadiözvegyek elé, akiknek a férje nem '45. augusztus 1je után halt meg szovjet hadifogságban, hanem '45. augusztus 1je előtt. Vagy hogy fognak odaállni azon hadiözvegyek elé, akiknek nem hadifogságban halt meg a férjük, hanem hősi halált halt a fron ton? Vagy hogy fognak a nyugati hadifogságban elhunytak özvegyei elé állni, ha azok kárpótlást sem kaptak, és bár meghalt a férjük hadifogságban, mégsem fognak most egyösszegű 300 ezer forintos kárpótlást kapni? Fokozhatnám még a példák sorát, hogy hogyan fogunk odaállni az '56ban elesettek özvegyei elé, akik ugyanúgy harcban haltak meg, és nem fognak kapni kárpótlást! Vagy azoknak a polgári áldozatoknak a hozzátartozói, özvegyei elé, akik '4445ben a háború következtében meghaltak Magyarországon - mert j ól tudjuk, hogy szinte nem volt olyan magyar falu, ahol ne becstelenítettek volna meg asszonyokat, ne haltak volna ebbe bele, vagy ne végeztek volna ki polgári személyeket vagy szökött hadifoglyokat, vagy hadifoglyokat, akik megadták magukat, de a genfi ko nvenció ellenére megölték őket, mert erről is vannak okirati bizonyítékaink , és ezeknek az özvegyei nem fognak kapni! El kell ezen gondolkodni, és az eddigi felszólalásaimban igyekeztem a kormány figyelmét felhívni arra, hogy elképzelhető a jó szándék a részéről; de akkor egységes szemlélettel meg kell nézni, hogy a halál bekövetkezte miatt kik azok, akik jogosultak lennének kárpótlásra. Mert önkényesen kiemelni két csoportot - a deportáltakat és a szovjet kényszermunkára hurcoltakat , a többieket pedig elfelejteni - elfelejteni azokat, akik internálótáborokban, akik a kitelepítés során haltak meg, az '56os áldozatokat és akiket az előbb felsoroltam , az valami elképesztő diszkrimináció az érintettek körében. Ennek a megtétele egészen biztosan két dolog ra fogja az érintetteket vezetni. Egyrészt, hogy forduljanak az Alkotmánybírósághoz, mert mindaz, amit a preambulumban meg akar fogalmazni az előterjesztő, nem fog bekövetkezni, nem fog lezárulni a folyamat. De olyan sebeket üt az érintetteken, hogy megkül önböztetést teszünk - illetve tesznek önök, mert azt hiszem, sem a Magyar Demokrata Fórum, de én semmiképpen sem fogom így megszavazni ezt a törvénymódosítást , ez elfogadhatatlan lesz a magyar társadalom számára. Nem fogja megérteni, hogy ez hogyan, miké nt és miért történik. Összefoglalva még egyszer ehhez a részhez az észrevételeimet - és ha elnök asszony engedélyezi, azért kitérnék a 86. pontban levő módosító javaslatomra, mert ezzel lényeges összefüggése van, és ilyenkor a Házszabály ezt megengedi : j ól tudjuk azt is - jelenleg egyelőre még csak az újsághírekből , hogy a kormányülés foglalkozott a zsidó helyreállítási alap felállításával egy közalapítvány formájában. Tudjuk azt is, hogy Németország 1945 után fizetett jóvátételt a Németországban elköve tett rémtettek miatt. A külföldön élő érintettek nagyobb összeghez jutottak, életjáradékot kapnak. (18.40)
