Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
1668 tartalmilag kiüresítő irányba hatna az Országgyűlés tényleges törvényalkotói és végrehajtó hatalmat ellenőrző szerepére. A másik nagyon megfontolandó érv, mely a gazdasági összeférhetetlenség széles körű kiterjesztésének módszere ellen szól, úgy hangzik, hogy az összeférhetetlenségi szabályok mégoly szigorú meghatározása sem zárja ki a közérdek kárára szóló érdek érvényesítés lehetőségeit. A gazdasági érdekeik érvényesítésére törekvők, ha kellő súlyú motiváltság vezeti őket, meg fogják találni érdekérvényesítésük kiskapuit. A törvényjavaslat indoklása maga is megemlíti: "Természetesen nem szabad, hogy illúziónk leg yen abban a vonatkozásban, hogy mennél szigorúbb és mennél szélesebb körre kiterjedő összeférhetetlenségi szabályokat alkot meg a parlament, annál kisebb lesz a képviselők nemkívánatos befolyásolásának eszköze. A szigorú, normatív és érvényesíthető, kimerí tő taxációval szabályozott összeférhetetlenség mellett is a nem formális befolyásolás lehetősége minden parlamenttel és parlamenti képviselővel kapcsolatban megmarad." A széles körű taxációs összeférhetetlenségi szabályozás esetén továbbá joggal merülhet f el az a kérdés is, hogy teljese a taxációs kör, nem indokolte újabb és újabb további összeférhetetlenségi eseteket megállapítani. Teljesen egyetértek itt a már több frakció részéről is elhangzott ama állásponttal, hogy ha már összeférhetetlenségi szabály okkal tiltjuk az állami tulajdonú vagy állami többségi tulajdonnal rendelkező gazdasági társaságok vezetőinek képviselőségét, akkor még inkább indokolt ezt megtennünk a magángazdaság gazdasági vezetőivel, vezető szereplőivel szemben is. A tulajdoni formák szerinti különbségtétel valóban alkotmányellenes lehet. Ehhez hozzáteszem azt, hogy véleményem szerint a magántulajdonban levő gazdasági társaság a magánérdekeltség jellegére tekintettel elvben még inkább kevésbé lesz figyelemmel a köz érdekeire, mint a na gyobb részben vagy egészben állami tulajdonban levő. Egyes országokban éppen ezért fordított a szabályozás. A magántulajdonú vagy többségében magántulajdonú gazdasági társaságok vezetői összeférhetetlenségét mondják ki, szemben az itt javasolt megoldással, ahol ilyen összeférhetetlenségi szabályokat nem állítanak fel. A vagyoni átvilágítás tekintetében bizonyos mértékű személyi jellegű lefedési törekvés állapítható meg abból, hogy a törvényjavaslat előírásai kiterjednek a házastársra, az élettársra és a gye rmekre is. Ezt a gondolatot egyébként magam vetettem fel még az elmúlt ciklusban, amikor az átvilágítás módszere alapján igyekeztünk - idő hiányában sajnos eredménytelenül - az adott kérdéseket érintően törvényt alkotni. Joggal hiányolható azonban a mostan i javaslatból, hogy a rokoni kör bevonása nem terjed ki a testvérre, a testvér házastársára, illetve a házastárs testvérére. Másrészt joggal hiányolható, hogy a rokoni kör bevonása csupán a vagyonnyilatkozatra érvényes, azonban a gazdasági összeférhetetlen ség eseteire, ahol aztán igazán nagy jelentősége lenne, nem. A törvényjavaslatnak a gazdasági összeférhetetlenség területén mutatott szigora meglehetősen álságosnak mutatkozik akkor, hogyha azt ügyesen meg lehet kerülni családtagok részvételével vagy bevon ásával. (12.40) Az előadottak alapján messze nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gazdasági összeférhetetlenség kiterjesztett taxációs rendszere kedvezőbben szolgálja a kívánt és valóban nagyon fontos célt, mint az átvilágításra épülő rendszer, illetve hog y az előbbi rendszer előnyei meghaladjáke hátrányait. Ezért a törvényjavaslat eme alapkoncepcióját nem tudom elfogadni. Tisztelt Ház! A továbbiakban a törvényjavaslatnak itt már többek által taglalt furcsaságával kell foglalkoznom, amit egyébként akár leg első észrevételként is említhettem volna. Előttünk egy hatpárti törvényjavaslat fekszik úgy, hogy az valójában nem tartalmaz hatpárti egyetértést, hanem alternatív megoldásként mind a hat párt eltérő elképzelését magában foglalja. Ismerve azt a körülményt, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény módosításához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges, nagyon is reális annak veszélye, hogy a törvény leglényegesebb részeiben egyetlen alternatíva sem kapja meg a kívánt, előí rt többségű szavazatot; vagyis hogy nem jön létre valójában alkalmazható törvény.
