Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
1645 következtében automatikusan megszűnik a képviselői mandátuma; ez egy abszolút összeférhetetlens ég, itt nincs választási lehetőség. Harmadrészt az összeférhetetlenség jelentőségét mutatja az, hogy az összeférhetetlenség szabályai közvetve a passzív választójogot korlátozzák. Hiszen a túl tágra szabott összeférhetetlenségi szabályok következtében nagy on leszűkülhet azok köre, akik megválaszthatók, és ez egy ponton túl akár több száz ezer emberre is kiterjedhet, ami a parlament összetételét, illetve a politikai vezető réteg rekrutációját befolyásoló jelentőségű tény. Az összeférhetetlenség szabályai öss zességében nemcsak jogi tilalmak, nemcsak tevékenységek, pozíciók együttes betöltésének a tilalmát jelentik, hanem igenis meghatározzák a parlament összetételét és a parlamenten belül érvényesülő reprezentativitás, képviselet jellegét. Tudniillik ha példáu l egy hihetetlen szigorú gazdasági összeférhetetlenségi szabályt fogadunk el, akkor a gazdasági élet főbb szereplői - és ezek több százezren, millióan vannak - közvetlenül nem lehetnek jelen a parlamentben, tehát olyan széles rétegek csoportja kerül ki a p arlamenti képviseletből és a képviselet lehetőségéből, amely indokolatlan, és egy ponton túl torz, egyfajta üvegházi parlamentet hoz létre, amikor még a semmilyen területen semmilyen eredményt, komoly pozíciót, szakmai sikert el nem ért emberek kerülhetnek be a parlamentbe, akik nem is kívánnak semmilyen más pozíciót betölteni később sem, és hivatásos politikusként tulajdonképpen arra vannak predesztinálva, hogy öt, hat vagy hét választási cikluson keresztül csak parlamenti képviselők legyenek. Az európai p arlamentek nem véletlenül tértek rá a negyvenes évek végén és az ötvenes években követett rendkívül szigorú összeférhetetlenségi szabályok után az összeférhetetlenségi szabályok oldására, és az összeférhetetlenség mellett egy másik jogintézmény előtérbe ke rülésére, a képviselők jövedelmi, vagyoni viszonyai átláthatóságának az előtérbe helyezésére. (10.40) Az összeférhetetlenség szabályozásának céljait talán nem árt néhány mondatban megfogalmazni, mivel elég sok félreértés van az összeférhetetlenség körül. V annak olyanok, akik azt hiszik, hogy ez valamilyen korrupcióellenes eszköz. Ha az összeférhetetlenség történetét és típusait nézzük, akkor legfeljebb egy esetben vetődik fel a korrupció vádja, a képviselői pozícióval való visszaélés, a magánérdekből való k ijárás vagy nemkívánatos haszonszerzés céljából való képviselet - ebben az esetben vetődik fel a korrupció. Ez kötődhet pozícióhoz is, de pozíciót egyáltalán be nem töltő képviselő is korrumpálható, lefizethető ilyen szempontból, és a nemtelen érdekképvise let ebben az esetben is megtehető. Tehát az összeférhetetlenség nem büntetőjogi eszköz elsődlegesen, hanem erkölcsi megalapozású közjogi eszköz. Ilyenként kell szabályozni, és ezért a szabályozás céljai között is előtérbe kell helyezni azt, hogy a szabályo zás elsődleges célja az, ami történetileg is az elsődleges célja volt az összeférhetetlenség, az inkompatibilitás kialakulásának, a képviselő lelki önállóságának - így fogalmaztak a korábbi jogtörténetben: a képviselők lelki önállóságának , politikai önál lóságának, véleménynyilvánítási, szervezeti, hatalmi önállóságának a biztosítása. Ezért tiltották meg éppen 100150 évvel ezelőtt először a hierarchikusan szervezett, szigorú fegyelem alapján működő szervezetek tagjainak a képviselőségét, ahol nem lehetett biztosítani a képviselő lelki, politikai, hatalmi, pozicionális önállóságát. Ezért először a kormánytisztviselőket, a szerzetes rendeket, illetve ezek tagjait, vagy az egyházi tisztségviselőket tiltották el - ez a főrendi házra nem vonatkozott, csak a kép viselőkre. Tehát az első célja a szabályozásnak a képviselői függetlenség biztosítása. A második célja a hatalmi pozíciók koncentrálásának elkerülése, hiszen a modern demokráciák a hatalommegosztás és elválasztás elve alapján működnek, és az intézményes h atalommegosztás tulajdonképpen személyi, perszonális szinten az összeférhetetlenségi szabályok, a hatalmi pozíciók koncentrálásának tilalmán keresztül érvényesíthető. A harmadik célja az összeférhetetlenségnek a gazdasági és a politikai döntéshozói hatalom átláthatóvá tétele, illetve tilalma - tilalma abban a körben, amely körben ez indokolt.
