Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1609 Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ebben a szakaszban legfőképpen az együttes jelentés 9. pontjá ban Balsai István képviselőtársammal közösen beadott módosító javaslat indokolását tárnám a tisztelt Ház elé. Ez a módosító szakasz azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy egy új jogintézményt ne vezessen be. Nevezetesen ne lehessen az úgynevezett v agyont alkotó egyes dolgok, jogok meghatározása nélkül vagy a vagyon meghatározott hányadára zálogjogot alapítani. Az általános vitában több képviselőtársammal együtt a gyakorlat oldaláról - és némi iróniával megjegyzem: nem az ügyvédi lobby érdekében - fe jtettük ki azokat az érveket, hogy bár nagyon jónak tűnik ez a jogintézmény és a nyugateurópai, főleg az angolszász jogrendszerekben vannak olyan előzményei, amelyek a megvalósíthatóság mellett érvként szolgálhatnak, a törvényjavaslat mégsem ad elég alapo t arra, hogy majdan, a szerződések életbelépésekor az adott viták elbírálására a jelenlegi törvény szövege kellő eligazítást adjon a jogalkalmazók számára. E tekintetben nemcsak képviselői ellenvéleményeket fogalmaztunk meg, hanem úgy gondolom, a tisztelt igazságügyi kormányzat rendelkezésére is áll a Fővárosi Bíróság és más bíróságok által beterjesztett véleményező anyag, amely kifogásolja, hogy ez az a jogintézmény, amelynek kimunkálása során a jogalkotó - mondhatnám így is - nem járt el a kellő gondosság gal. Túlságosan nagyvonalú az a törvényi megoldás - az indokolás utal erre , hogy ennek a jogintézménynek a kifejlesztését, a tartalommal való megtöltését a jogalkotó rábízza a jogalkalmazókra, a szerződő felekre. Nem vitásan, a polgári jog egyik alapvető eleme, hogy főleg a kötelmi jogban a felek szerződéskötési szabadságát tartja elsőrendű fontosságúnak, a felek számára lehetővé teszi, hogy nagyon tág törvényi korlátok között tartalommal töltsék ki az egyes jogintézményeket. Ez azon jogintézmények esetéb en helytálló, amelyek a magyar joggyakorlatban évtizedes, de mondhatnám így is: évszázados múltra tekintenek vissza. Akkor azonban, amikor egy teljesen új jogintézményt vezetünk be, nem biztos, hogy bölcsen teszi az Országgyűlés, ha nagyon vázlatos szabály okat alkot, és azt mondja, majd a peres ügyek elbírálása során a bírói gyakorlat ki fogja kristályosítani azokat az elveket, amelyek a későbbi jogalkalmazók, szerződéskötő felek számára eligazítást fognak nyújtani. Ebben az esetben képviselőtársammal és a jogásztársadalom egy részével együtt úgy vélem: indokolt és szükséges lett volna - most már sajnos múlt időben mondom - megalkotni olyan szabályokat, amelyek a már most látható vitás esetekben azért eligazítást adnak. Tudniillik ebben a kérdéskörben - hogy csak néhány olyan problémát említsek, ami lehet, hogy felkelti képviselőtársaim figyelmét - szólni kell arról, hogy nagyon kedvezőnek tűnik a jelzálogjognak a dolgok meghatározott hányadára való bejegyzése, a zálogjog kiterjesztése, és adott esetben, ha v ita van a felek között, akkor a meghatározott dologra történő szűkítést kérheti az illető. Miután azonban a törvényjavaslatból nem derül ki egyértelműen, hogy ha egy vagyonösszesség egy hányada le van kötve, a megmaradó hányad is leköthetőe vagy sem, fel kell tételezni, hogy adott esetben egy vagyonösszesség több követelés biztosítására is szolgálhat. Nagyon triviális példaként hadd mondjam el: egyketted része "A" hitelezőnek, egyketted része pedig "B" hitelezőnek van lekötve. Addig, ameddig mind a két hit elező bízik abban, adott esetben a lekötött vagyonösszességből kielégítést nyerhet a követelése, nincs probléma, de ha "A" hitelezőnek csökken a biztonságérzete és azt kéri, hogy most már ne a vagyonösszesség egyketted része legyen a biztosíték, hanem konk rét tárgyként legyen meghatározva, mi jelenti majd az ő kielégítési alapját, már problémát érzek, mert a másik, a "B" hitelező egész vagyont terhelő egyketted fedezete konkurálni fog ezzel a konkrét és meghatározott vagyontárggyal. Hisz' abban az esetben, ha az egyketted részből kiszakítok egy tárgyat és azt mondom: ez az egy tárgy fogja megtestesíteni teljes egészében a fedezetet, akkor a "B" hitelező mit fog csinálni azzal, hogy az egész vagyon egyketted részét terheli az ő zálogbiztosítéka, igen ám, de e bből az egész vagyonból kivonnak és nevesítenek - mondjuk így - egy nagyon komoly értékű, konkrét, egyedi vagyontárgyat. (19.20) Erre, egyáltalán a zálogjogok konkurálására semmiféle eligazítást nem ad a jogszabály.
