Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 25 (159. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
1570 Hol kell állnia egy olyan országnak, ahol jól tudják: csak a magángazdaság dinamizmusa indíthatja be újra a gazdasági növekedést, szívhatja fel a munkanélküliséget. A válasz természetesen az, hogy az élmezőnyben. Ma hazánk az 1991ben kötött egyezménynek köszönhetően kedvezőbb feltételekkel exportálhat az Európai Unió országaiba, mint ők hozzánk, de ez nem lesz így sokáig. A feltételek rövidesen azonosak lesznek. Vajon készen állnake a vállalatok arra a rendkívüli versenyre, amellyel szembe kell nézniük ezután? Hány vállalkozás fog hátrányos helyzetbe kerülni, mert a kormány semmilyen módon nem segítette versenyképességük növelését, sőt ellenkezőleg, újabb és újabb terh eket ró rájuk, és mindent megtesz azért, hogy elszívja azt a pénzt, ami a fejlődésüket szolgálhatná. Mit kap Magyarország ezért az elhibázott kormányzati politikáért cserébe? Egy vállveregetést a nemzetközi szervezetektől, amiért néhány milliárddal keveseb b lett a költségvetési deficitje. Az egyre súlyosbodó adóterhek azonban azokat teszik tönkre, akiktől egyáltalán bevételre lehet számítani, akiknek fejlődése szorosan összefügg az ország gazdaságának kilábalási esélyeivel. Csökken a termelés, csökkennek a beruházások, és csökken a megtakarítások növekedésének a dinamizmusa is. Ellehetetlenül a kutatásfejlesztés, az oktatás, így a jövő nemzedéke, ellehetetlenül az egészségügy, de példátlan az is, hogy az ötvenes években tapasztalhatóakhoz hasonlóan 12 százal ékkal csökkentek a reálbérek. Kétségtelenül eredmény az export növekedése, de azért tisztelettel felhívjuk a figyelmet arra, hogy ennek 70 százalékát a magyarországi multinacionális cégek produkálták. A hazai kis- és középvállalkozások pozíciója tehát rela tíve rosszabbodott. Vámpótlékkal, leértékeléssel lehet segíteni az export növekedését, a fizetési mérleg javulását, de hosszabb távon csak a termelés növekedése hozhat eredményt, az pedig lehetetlen akkor, ha a belső piac a reálbérek csökkenése miatt zsugo rodik, ha a vállalkozásoktól rövidlátó módon elszívnak minden pénzt, ha nem jut fejlesztésre és a versenyképesség növelésére. (15.50) Véleményünk szerint tehát abba kell hagyni azt a fajta kormányzást, amely a nemzetközi pénzügyi szervezetek felé kacsintga t egy kis elismerésért, miközben nem néz arra, hogy mi történik saját hazánkban. Abba kell hagyni a százalékokkal való zsonglőrködést, a propagandisztikus cirkuszi mutatványokat, és azzal kell foglalkozni, ami hosszabb távon egyetlen esélyünk lehet: a term elés növelésével. Ehhez pedig tenni kell a vállalkozások feltételeinek javításáért, versenyképességük növeléséért. Ha az Egyesült Államok és Japán tesz ezért, akkor nekünk százszor többet kell tenni, mert helyzetünk - sajnos - náluk százszor rosszabb. (Tap s a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces reagálásra megadom a szót Torgyán József frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, amit Demeter Ervin fra kcióvezető úr a vállalkozások helyzetével kapcsolatban általában elmondott, azt százszázalékig igaznak kell minősíteni, de a valóságos helyzet még szomorúbb, mint ahogy azt ő kifejtette. Ugyanis rá kell mutatnom arra, hogy a magyarországi vállalkozások dön tő többsége úgynevezett kényszervállalkozásokból adódik, amelyek olyan helyzetben jöttek létre, hogy a vállalkozóknak választási lehetőségük volt a munkanélküli segély keserű kenyerének fogyasztása vagy a saját egzisztenciájuk kockáztatása melletti vállalk ozások megkezdése között. Magyarországon igen sokan a vállalkozások mellett döntöttek, és az 1 millió 500 ezer megszűnt munkahely mellett a hatalom ezért tud hivatkozni arra, hogy hozzávetőlegesen 600 ezer munkahely is keletkezett, hiszen ennek a 600 ezer munkahelynek a döntő többsége egyértelműen a kényszervállalkozásokból tevődik ki. Miután azonban a vállalkozások létrejöttét követően kedvezőtlenül változtak meg azok a viszonyok, melyek között a vállalkozók elkezdték a vállalkozásaikat, azóta több százeze r
