Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1539 1990. évi XXV. törvény tavaly megállapított 13/B §át. Ez a paragrafus azt szabályozta, hogy milyen esetekben nem jár a gyermekgondozási segély. A korábbi szabályozás értelmében, ha a szülő jogszabály által megengedett keresőtevékenységet végzett, betegsége esetén táppénzt vehetett igénybe. De igénybe vehette az özvegyi nyugdíjat és a baleseti járadékot is anélkül, hogy a segély folyósítása megszak adt volna. Az új szabályozás egyszerűsíti a szöveget, és a feltételrendszert az 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés g) pontjához igazítja. Így viszont nem érvényesülnek a jogos kivételek. Teljesen érthetetlen, hogyha a törvény lehetővé teszi egy jöved elem megszerzését, akkor miért tiltja betegség esetén az ugyanerre a munkaviszonyra járó táppénz igénybevételét. De nem ad választ a szabályozás arra sem, hogy amennyiben a gyermek születését követően az apa meghal, tehát a családfenntartó, a kereső kiesik és, az anya részére özvegyi nyugdíjat állapítanak meg a kiesett jövedelem pótlására, akkor miért kell büntetni még a gyermekgondozási segély megszüntetésével. A gyermekgondozási segély, illetve az erre vonatkozó törvényjavaslat kapcsán meg kell említeni, hogy míg a jövedelemhatárok az előző évhez képest értelemszerűen felpótlékolódtak, kicsinyesnek tűnik, hogy az Országgyűlés az anyasági támogatás összegét a tavalyi javaslattal azonos összegben, 10 ezer forintban állapítja meg. A csökkenő gyerekszámot figy elembe véve véleményem szerint nyugodtan megemelhetnék ezt az összeget a jövedelemhatárok növekedésével azonos mértékben. A törvényjavaslat további részei, melyek szinte teljes mértékben az 1993. évi III. törvény apró módosításaiból állnak, már korántsem a szociális ellátás koncepcionális fejlesztését, hanem - az indoklás megfogalmazása szerint - a jogalkotás segítését, az előforduló kodifikációs hibák megszüntetését és pontosítását szolgálják. E rendelkezéseknek - mondja az indoklás - költségvetési kihatás uk nincs, a jogalkalmazók munkáját segítik. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy kínos lett volna ilyen fontos és hosszan érlelt témában egy néhány paragrafusból álló törvényjavaslattal előállni, ami azt bizonyította volna, hogy minden kritikai észrevéte l ellenére sem kívánt változtatni a kormány a tavaly márciusban kialakított elképzeléseken. A törvényjavaslatot tehát meg kellett tölteni módosításokkal, vagy ha már ez sem ment, szövegmódosításokkal. Az sem volt baj, ha ettől a törvény helyenként értelmet lenné vagy értelmezhetetlenné válik - legközelebb lesz megint mit visszamódosítani, és lehet a következő törvényjavaslatot kitölteni. De vegyünk az elmondottakra rögtön példát! A törvényjavaslat 9. §a módosítja a '93. évi III. törvény 7. §ának (1) bekezd ését. Ez a bekezdés arról rendelkezett, hogy a települési önkormányzatoknak kötelességük az arra rászorulóknak átmeneti segélyt és a hajléktalan személynek szállást biztosítani. A módosítás abból áll, hogy beszúrták: étkezést is kell biztosítani. Ez így re ndkívül humánus eljárás, csak arról feledkezett meg a jogalkotó, hogy ez a települési önkormányzatoknak jelentős többletkiadást okoz. Az átmeneti segély éppen azt a célt szolgálta, hogy a rászoruló el tudja magát látni - az önkormányzat részére az illetéke s szervek ezt megtérítik, az étkezés költségének megtérítése azonban már szóba sem került. Hasonló esettel találkozunk a törvényjavaslat 13. §ánál, mely az 1993. évi III. törvény 34. §át módosítja. Ez a módosítás gyakorlatilag csak a korábbi szöveg átstr ukturálását jelenti, amitől a törvény egyáltalán nem lett jobb vagy érthetőbb. Az eredeti törvényjavaslat értelmében az előzetes letartóztatásban levő vagy szabadságvesztés büntetését töltő munkanélküli részére nem állapítható meg jövedelempótló támogatás, illetve ha ez bekövetkezik, a támogatás folyósítását meg kell szüntetni. A módosítás ugyancsak tartalmazza a megállapítás tilalmát, viszont elfelejt rendelkezni a már megállapított támogatásról. Így az a furcsa állapot áll elő, hogy aki katonai szolgálatr a vonul be, annak szüneteltetik a támogatás folyósítását, míg börtönbüntetés esetén továbbra is megkapja a pénzt. A törvényjavaslat 13. §a és a hozzá csatlakozó 14. § teljesen szükségtelen, a tényleges és indokolt változtatás szinte egy mondatban megfogal mazható. Azt, hogy hogyan lehet egy törvényszakaszt túlbonyolítani, legjobban a törvényjavaslat 18. §a tükrözi. Az eredeti szöveget, az
