Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1538 Korántsem megnyugtató a törvényjavaslat indoklásának az a mondata, amely arról biztosít, hogy az új konstruk ciós változások összhangban vannak az ez évi költségvetési törvény előirányzataival, az új rendelkezések költségfedezete biztosított. Hogy a következő évek mit hoznak, a módosítások milyen kihatással lesznek a társadalom egészére vagy egyes rétegekre, errő l az előterjesztő mélyen hallgat, holott már a Bokroscsomag esetében is éppen az volt a fő kifogás, hogy a szakvélemények, a törvényt alátámasztó anyagok semmitmondóak. Ha egy évvel ezelőtt még el lehetett hitetni a gazdasági stabilizációra való hivatkozá ssal a változások szükségességét, ma már ez az út nem járható, hiszen a változások legtöbb elemének nincs gazdaságpolitikai indoka. A törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételek előtt ismételten szükségszerű kitérni - bár ez a probléma már egy évvel ezelőt t is felmerült - a változások logikai alapjára, azaz arra a sokat hangoztatott elvre, hogy ne részesüljenek szociális támogatásban a gazdagok. A Népjóléti Minisztériumnak a Bokroscsomaghoz készített háttéranyaga már tavaly áprilisban leszögezte, hogy sürg ősen szükség van a szociális minimumszámítások elvégzésére, hozzátéve, hogy optimális esetben a szociális minimumot a költségvetési vita keretében a kormány javaslatára az Országgyűlés határozza meg. A háttéranyag javasolta, hogy a kormány a szociális mini mum komplex kérdéskörének vizsgálatára és konkrét javaslat kidolgozására kérje fel a hazai tudományos, kormányzati, illetve érdekképviseleti szerveket. Az 1996. évi költségvetés parlamenti vitájáig viszont mindössze annyi történt - mindezt a törvény tartal mazza , hogy a kormány megígérte, hogy ebben az évben már tényleg megtörténik a szociális minimum kidolgozása. Ez természetesen oda vezet, hogy a jelenlegi törvényjavaslat kapcsán a "gazdagok" körének meghatározásánál még mindig nincs semmilyen viszonyítá si alap. (20.10) Marad a költségvetési törvény azon megállapítása, hogy a változást a középosztályok jóléti rendszerének szűkítése jelenti. Lassanként viszont tapasztalni kell, hogy a középosztály a létminimumnál kezdődik. Kétségtelen, hogy a társadalomban a legnagyobb visszhangot a gyermekgondozási segély változása váltotta ki. Ez a szociális támogatás ugyanis a gyermekvállalás és a gyermeknevelés szempontjából a leglényegesebb. Egyrészt azért, mert a családok kiadásai ugrásszerűen nőnek a gyermek születés ét követően, másrészt az anya munkából való kiesése miatt jövedelemcsökkenés következik be. Egy fiatal házaspár esetében, melynek még a lakás megszerzéséért vagy a megszerzett lakással kapcsolatos kiadások kifizetésére kell jövedelme legnagyobb részét elkö ltenie - hogy a minimális életberendezkedést ne is említsük , minden forint számít. A jelenlegi árviszonyok mellett, a nagymértékű inflációt is figyelembe véve, óriási áldozat a gyermek vállalása. A törvényjavaslatban megszabott 19 500 forintos egy főre j utó jövedelemhatár ma már szinte alig elég a mindennapi élethez is, nemhogy a szükséges családi beruházásokhoz. A jövedelemhatár megállapításánál nem lehet indok az, hogy az ország lakosságának jelentős hányada ennél sokkal rosszabb anyagi körülmények közö tt él. Ezért rendkívül problematikus dolog a szociális minimumszámítás hiánya, hiszen így nem lehet pontosan meghatározni azokat a jövedelemhatárokat, amelyek mellett a törvényjavaslat valóban reális lenne. A törvényjavaslat pozitívumnak tekinti, hogy a se gélyezés rendszerét kiterjeszti mindazokra, akik nem rendelkeznek a korábban előírt biztosítással. Ez kétségtelenül kedvező. De ha figyelembe vesszük, hogy a munkanélküliség legjobban a fiatalabb korosztályokat érinti, és az utóbbi két évben a munkanélküli ség a pályakezdőket érintette elsősorban, valamint azt a tényt, hogy megszűnik a pályakezdők munkanélkülisegélye, egyszerűen elemi szükségletté vált ez a módosítás. A törvényjavaslat esetében is érvényesült az a gyakorlat, hogy amennyiben a kidolgozónak n incsenek ötletei, akkor módosítják azt is, amit nem lenne szükséges. A törvényjavaslat 2. §a így módosítja az
