Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1535 bevallani néhányan, és ilyen módon hozzájutnak ellátásokhoz. Ez egészen biztosan tartalmaz egy bizonyos hibaszázalékot abban a rendszerben, amit most bevezetni kívánunk. Ugyanakkor nagyon határozottan azt gondolom, hogy a másik irányú torzulás nem fordulhat elő, tehát magasabb jövedelmet senki nem fog bevallani, hogy elessen a támogatástól. Felvetődött ellenzéki képviselőink véleményében az a gondolat, hogy adminisztratív nehézségek miatt nem fogják sokan megkapni az ellátást, akik pedig nagyon is rászorulnak az ellátásra. Azt gondolom, hogy ebben a felvetésben a tarta lom és a technikai kivitelezés kérdése keveredik össze. Ellenzéki képviselőtársaim - Pusztai Erzsébet is - elismerik, hogy tartalmilag ez egy jó koncepció, egy jó közelítés arra, hogy a rászorultabb rétegeket megtaláljuk. (19.50) Az a problémájuk, hogy tec hnikai kivitelezési nehézségek miatt, az utánajárás nehézségei miatt, a hivatal hercehurcái miatt fognak többen lecsúszni az ellátásról. Ezzel kapcsolatban két olyan példára szeretném emlékeztetni elsősorban az ellenzéki képviselőtársaimat, akik számára a példák bizonyítani tudják, hogy ez a félelem nem feltétlenül indokolt. Az egyik példa, ami eszembe jutott, az az egyszeri családipótléktámogatás igénylése, amire néhány évvel ezelőtt sor került, még az előző ciklusban, ahol az a meglepetés érte az akkori kormánypárti képviselőket, hogy ahol hasonlóképpen jövedelemkorláthoz kötött jogosultságot kellett bejelenteni a családi pótlékra jogosultaknak, illetve azoknak, akik családipótlékkiegészítéshez akartak jutni, több mint 90 százalékos arányban adták be igé nyüket. Legyőzték ezeket a bizonyos utánajárási nehézségeket, legyőzték a hivatali hercehurcát, pedig néhány ezer forintról volt szó, egy egyszeri rendkívüli támogatásról. Azt gondolom, hogy igenis, a hivatalok útvesztőin el lehet boldogulni, ezeken a nehé zségeken túl lehet jutni, különösen akkor, ha egy olyan rendszeres jövedelemkiegészítésről, támogatásról van szó, ami hosszú időre szól a családoknak, és a rosszabb helyzetű, nehéz körülmények között élő családoknál valóban tetemesebb jövedelmet jelent. A másik példa, ami eszembe jutott, tulajdonképpen már Szigeti képviselőtársam által fel lett idézve a múlt héten: az előző kormány vezette be a gyermeknevelési támogatás intézményét, ami szintén jövedelemkorláthoz kapcsolt ellátás az első pillanattól kezdve, és senkinek nem jutott eszébe azt kifogásolni, hogy esetleg a jövedelemkorlát és az igénylési nehézségek miatt sokan elesnek majd az ellátástól. A másik probléma, amiről szeretnék szólni, az a szolgálati idő kérdése, szintén a családtámogatással kapcsolat ban. Tudjuk jól, hogy a gyes szolgálati időnek számít, ez természetes volt számunkra, hiszen megelőző biztosítási viszonyhoz kötött volt a jogosultság is; és szolgálati időnek számít a gyet is, hiszen itt is jogosultsági feltételként szerepel a megelőző mu nkaviszony. Nekem az az érzésem, hogy az előterjesztő logikája megbicsaklik, amikor a szolgálati időről gondolkodik, mégpedig azért, mert egyfelől a jogosultsági feltételeknél törli, törölni szándékozik a biztosítási viszonyt, másfelől viszont a szolgálati idő elismerésénél visszacsempészi a biztosítási viszonyt és azt mondja, hogy csak azoknak jelent szolgálati időt a gyes, akik megelőzően munkaviszonyban voltak. Ezzel azt a felemás helyzetet idézi elő, hogy nem egyformán kezeli azokat a gyermeket nevelő a nyákat, akik jogosultak a járandóságra. Azt gondolom, hogy jó lenne egyegy ilyen törvénymódosítás idején megpróbálni egy kicsit letisztítani, koherensebbé, logikusabbá tenni az elvi hozzáállásunkat ezekhez a kérdésekhez. Azt hiszem, hogy jó megoldás lenne , ha kijelentenénk, hogy mindenki számára, aki gyesre jogosult, szolgálati időt jelent ez az időszak. Az is jó megoldás lenne, ha kijelentenénk, hogy mindenki számára járulékfizetési kötelezettséggel jár ez az időszak. Azt hiszem, hogy csak az a rossz mego ldás, ahol ezek a szempontok keverednek, ahol tehát egyik anyának szolgálati időnek tekintem ezt az időszakot, a másik anyának nem tekintem; az egyik anyát abba a helyzetbe kényszerítem, hogy járulékot fizessen utána, a másik anyát nem kényszerítem ilyen h elyzetbe.
