Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élő horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Eszéken, 1995. április 5-én aláírt egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlés... - RÁCSKAY JENŐ, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORVÁTH VILMOS (SZDSZ):
1501 Köszönöm szépen. Megadom a szót Rácskay Jenő képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának. RÁCSKAY JENŐ , a külügyi bizottság előadója : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A horvátmagyar kisebbségi szerződést a külügyi bizottság megtárgyalta, és egyhangúlag ajánlja a Háznak elfogadásra. Ez azért is nagyon fontos - amit az államtitkár úr is elmondott , mert olyan, a két oldalt egyformán sújtó vagy eg yszerre segítő rendelkezések is benne vannak, amelyek a kulturális alapjogok kiterjesztésére mindenképpen nagyon széles lehetőségeket biztosítanak. Ez mindenképpen mind a két oldalnak olyan lehetőséget biztosít, hogy a határ két oldalán élő magyar és horvá t kisebbség kulturális autonómiáját, oktatási és egyéb lehetőségeit kiterjesszék és továbbra is ápolják. Mindenképpen fontos leszögezni, hogy nagyon jelentős lépés történhet a horvátországi magyar kisebbség jogainak helyreállításában a daytoni egyezmény ut án következő időszakban, amikor talán remélhetjük, hogy az ott élő, elűzött magyar kisebbség, lakóhelyére visszatérve megtarthatja lehetőségeit, önkormányzatokat hozhat létre és kulturális identitását megőrizheti. (17.10) Ezért a külügyi bizottság nevében mindenképpen elfogadásra ajánlom ezt a javaslatot. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Gellért Kis Gábort, az emberi jogi bizottság elnökét, hogy a bizottság állíte előadót. GELLÉRT KIS GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke : Köszönöm, elnök úr. Az elhangzottak után igazán kevés dolgot lehetne elmondani, újként bizonyosan semmit, miután ez az egyezmény egy sorba illeszkedik, egy olyan sorba, amely kisebbségvédelmi egyezmények eg ymásutániságában jelenik meg. Más országokkal is kötöttünk már ilyet, az államtitkár úr és képviselőtársam... (Zaj, közbeszólások: Hangosabban!) .., elnézést, magasabbra emelem (A képviselő magasabbra tűzi mikrofonját.) ..., az államtitkár úr és képviselőtár sam illő módon és a dolog fontosságának megfelelően méltatták az egyezményt. Javaslom a bizottság nevében, hogy az Országgyűlés fogadja el. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Ezek szerint érthetem úgy az elnök úr szavait, hogy maga az elnök v olt a bizottság előadója. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem képviselőtársaimat, kíváne valaki hozzászólni. Horváth Vilmos képviselő úrnak, SZDSZ, adom meg a szót. HORVÁTH VILMOS (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szó lhatnék ehhez a törvényjavaslathoz, illetve országgyűlési határozathoz úgy is, mint a külügyi bizottság tagja vagy mint az emberi jogi bizottság tagja, azonban mégis úgy szólok ehhez, mint ennek a megállapodásnak az egyik érintettje, annak a Magyarországon élő 90 ezer horvátnak az egyike, akit valójában érint ez az egyezmény. Azért is kértem szót, mert magát ezt az egyezményt egy rendkívül jelentős és fontos egyezménynek tartom, több ok miatt is. Lássuk csak röviden, hogy mik ezek az okok! Az egyik legfontosabb ok az, hogy az 1201es ajánlás, az ENSZ, az EBEÉ és az Európa tanácsi dokumentumokban foglaltakat megpróbálja ez az egyezmény magáévá tenni - és nemcsak megpróbálja, hanem magáévá is teszi , sőt jó néhány ponton meg is haladja azokat , ezáltal a kisebbségek számára biztosítja az identitás megőrzéséhez szükséges feltételeket. Magyarországon mindezt - mint köztudott - a kisebbségi önkormányzati modellben, Horvátországban pedig egy kulturális autonómiában mint szervezeti formában próbáljá k megvalósítani.