Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élő horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről szóló, Eszéken, 1995. április 5-én aláírt egyezmény megerősítéséről szóló országgyűlés... - RÁCSKAY JENŐ, a külügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORVÁTH VILMOS (SZDSZ):
1502 A második ok, ami miatt jelentős és fontos ez az egyezmény - és nemcsak számunkra, hanem Horvátország számára is , hogy Horvátország számára jószerivel mi vagyunk az egyetlen olyan szomszédos ország, amellyel nincsen semmiféle problémája, amellyel összeköt bennünket egy történelmi összetartozás - utalok itt akár Zrínyi Miklósra vagy Frangepánra, akik éppúgy voltak magyarok, mint horvátok. Magyarországon - mint már a bevezetőmben említettem - 90 ezer horvát él, akiknek nagy részéről az mond ható el - és én is ilyennek vallom magam , hogy kettős kötődésű; azt szoktuk mondani, hogy mi nem félig magyarok és félig horvátok vagyunk, hanem teljes egészében magyarok és teljes egészében horvátok. Ez az egyezmény lehetővé teszi ennek a kettős identit ásnak a vallását, és lehetővé teszi azt, hogy a kisebbségi lét tulajdonképpen az élet minden területén kiteljesüljön. Különösen fontosnak tartom ennek az egyezménynek a 2. cikkelyét, amely részletesen és hosszasan foglalkozik az iskola- és az oktatásüggyel , a kultúrával. Itt jegyzem meg, hogy az egyezményben foglaltaknak eleget téve, még az idei esztendőben - a magyar kormány pozitív hozzáállása folytán - az Örs vezér terén átadásra kerül egy modern, minden igényt kielégítő horvát általános iskola és gimnáz ium. Csak remélni tudjuk, hogy Zágrábban, Eszéken, illetve azokon a helyeken, ahol a horvátországi magyarságnak szüksége van ilyen jellegű iskolákra, ezek az intézmények ott is minél hamarabb létrejönnek és megvalósulnak. Bár azt valamennyien tudjuk, hogy Horvátország háború után van, tehát anyagi javak híján is, de mindenesetre azok a jelek, amelyeket eddig tapasztaltunk Horvátország hozzáállásában a magyar kisebbséget illetően, mindenféleképpen biztatóak. Nagyon fontos dolog még - ami az egyezményben benn e van - a nyelvhasználat joga és lehetősége. Azt hiszem, mindig, amikor kisebbségi dolgokról beszélünk, akkor az iskolaügy mellett talán ez az egyik legfontosabb kulcskérdés. Ez az egyezmény tartalmazza azt, hogy a regionális nyelvek chartájában foglaltaka t megpróbálja felvállalni. Mint köztudott - már a múltkor, a szlovén egyezmény kapcsán is elmondtam , Magyarország aláírta a kisebbségi nyelvek chartáját. Államtitkár úrtól most ismételten csak azt kérem, hogy a horvát fél felé jelezzék: ők is minél előbb írják alá ezt a regionális chartát, hogy Magyarországon és minden országban, amely eddig aláírta, életbe léphessen. Ugyanebben az 5. cikkelyben, ahol a nyelvhasználatról van szó, nos, szó van arról is, hogy a tévéadásokat támogatni kell, mármint az anyaor szági rádió és tévé műsorainak a foghatóságát. Azt hiszem, hogy ezen a téren lehetne tenni, persze, tudom, hogy ez nem a kormány kompetenciája, hanem a közszolgálati televízióé. Bízom benne, hogy a közszolgálati televízióban - legalábbis ami a kisebbségi m űsorukat illeti, és itt nemcsak a horvátokra gondolok, hanem a többi kisebbségre is - valamiféle elmozdulás lesz, mert a jelenlegi helyzet őszintén szólva tarthatatlan. A hatodik fontos dolog - és nem kevésbé fontos, mint a többi - a gazdasági együttműködé s. Erre nem térek ki, mert azt hiszem, ez nem elsősorban kisebbségspecifikus, viszont ide, a gazdasági együttműködéshez tartozhat az új határátkelők létesítése - ahogy tudom, ebben az ügyben a két minisztérium között folyamatos tárgyalások vannak , ide t artozhat a Rijekától kiinduló autópálya ügye, de ezekről már más törvények kapcsán hallottunk, nem akarom ezzel különösebben húzni az időt. Végezetül, összefoglalva: én is azt javaslom képviselőtársaimnak, mint a másik két bizottság, hogy egyhangú szavazat unkkal támogassuk ennek az egyezménynek a megerősítését. Ez ugyanis egyrészt példamutató lehet más relációkban is a bilaterális kapcsolatokat és a szerződéskötéseket illetően, másrészt meghaladja a nemzetközi normákat a kisebbségek érdekében és nem a recip rocitás elvén alapszik. A harmadik pedig - ami talán a legfontosabb , hogy az aktív kisebbségvédelem elvére épül, ami garantálja a magyarok és a horvátok közötti megértést és az egyéni boldogulás lehetőségét.
