Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LAKOS LÁSZLÓ földművelésügyi miniszter:
1421 vadállományról, amit e törvény szelleme szerint a mező- és erdőgazdálkodási tevékenységükkel összhangban megteremthetnek. A legélesebb viták az egyetértés mellett mégis arról folynak, hogy milyen nagy, pontosan mekkora terület legyen e törvény erejénél fogva a vadászterületek legkisebb nagysága. A kormány tervezete háromezer hektárban kívánja meghatározni a vadászterület legkisebb nagysá gát. Meggyőződésünk szerint legalább ennyi szükséges a vadállománnyal való szakszerű gazdálkodáshoz a hazai tulajdoni, használati és élőhelyi viszonyaink között. Ezért korlátozni kell a törvényben, hogy ne szabdalhassák vég nélkül a vadgazdálkodási terület eket, csak az egyéni érdekeket figyelembe véve, megszerezve a legfrekventáltabb területeket, és ezzel ellenőrzés alatt tartva az élőhely állományát. Sokan érvelnek a 300 hektáros vadászterületnagyság mellett. Ők is tudják, hogy ez a konstrukció csak akkor lenne működőképes hosszú távon, amennyiben ezen területek tulajdonosai megállapodnának, együttműködnének kellő számú szomszédos terület tulajdonosaival és ők alakítanák ki a kívánatos, a vadgazdálkodásra alkalmas területeket. A kormány tervezete ezt magáb an foglalja, lehetővé teszi, de ennél továbbmegy azzal, hogy kötelezővé is teszi ezt az együttműködést. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat átveszi a polgári törvénykönyvnek azt a rendelkezését, mely szerint a vad állami tulajdonban van. Ezt az ál lamnak abból az alkotmányos kötelezettségéből vezetjük le, miszerint minden olyan kérdéskört szabályozhat - a jogállamiság keretei között szabályoznia is kell , amely a közérdek érvényesüléséhez feltétlenül szükséges. Eltérő véleményt azok képviselnek, ak ik a vadat uratlan jószágként, mint res nullius jelölik meg. Amikor a vad tulajdonjogáról beszélünk, azt a vadkárért való felelősség tükrében vizsgáljuk meg. A törvényjavaslat szövege a vadkárért való felelősség kettős rendszerét ismeri és javasolja. A föl dhasználó a vadkár 5 százalékát köteles elviselni, a vadászatra jogosultat pedig az ezt meghaladó kár megtérítésére lehet kötelezni. Másrészt a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el a mező- és erdőgazdálkodáson kívül elsősorban a vad és a gépjárművek összeütközéséből eredő károk eseteiben. Ez azt jelenti, hogy a vad állami tulajdona a szabályozás és az ellenőrzés vonatkozásában fontos, garanciális szempont. Az esetleges - zömében elkerülhetetlen - kárt a vadászat hasznosításának előnyeit élvező, vadászatra jogosultak viseljék. Az uratlan jószág elv hívei ezt a felelősséget a társadalom egészére kívánják hárítani. Tisztelt Országgyűlés! A agrárközigazgatás korszerűsítése természetesen magában foglalja a vadászati i gazgatást is. Fontosnak tartom, hogy a vadászatban, a vadgazdálkodásban az állam tulajdonosi és hatósági jogosítványai elkülönüljenek, de ez az igazgatási feladatok növekedésével jár. Abban kompromisszumkész vagyok, hogy a vadászati igazgatási rendszer kié pítése a törvényben megszabott feladatokhoz igazodjon. Fontosnak tartom szólni a törvényjavaslat alkotmánnyal összefüggő kérdéseiről. Vajon alkotmányos korlátozni a földtulajdonost a vadgazdálkodásban? Igen. Helyénvalónak tartom, hogy a vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni jogait vagy hasznosítani területét, hiszen ezek nem csupán jogok, hanem kötelezettségek is. A vadállomány védelméről, őrzéséről, szabályozásáról, etetéséről, sőt itatásáról is gondoskodnia kell. Ha pedi g a jogosult ezen kötelezettségeinek nem tesz eleget, a köz érdekében, nemzeti értékeink védelmében a hatósági beavatkozás helyénvaló. Tisztelt Országgyűlés! Azzal a reménnyel terjesztem önök elé a kormányjavaslatot, hogy lehetőséget teremtünk a földművelé s és a vadgazdálkodás összhangjának, harmóniájának kialakítására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
