Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 18 (157. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
1398 A Nemzeti Kulturális Alap forrása tudniillik nem a parlament által és nem az előttünk fekvő törvényjavaslat által meghatározottan egy bizonyos, elég széles, több száz, sőt részlebontásokat elvégezve több ezer termékre kiterjesztett kör. Korá bban a Nemzeti Kulturális Alap a nagyon szorosan vett kulturális termékek egész gazdagságát járulékoltatta tudniillik, a könyvtől, a folyóirattól kezdve az előadóművészeti produkciók, a sajtótermékek igenigen széles, tehát már akkor is több száz termékbő l álló területéig. Eddig tehát az történt, hogy a kultúra támogatásának egyik igen fontos forrását a szűkebben vett értéktermelő kulturális termékek szolgáltatták, igaz csak 1től 20 százalékig terjedő terjedelemben. A mostani kormányelőterjesztés és az i tt előttünk álló módosító javaslatok is ezt a logikát megpróbálják tisztítani. Továbbra is a kultúrához kapcsolódó termékekre vetnék ki ezt a járulékot, de egy kicsit eltávolodnak a szűkebben vett értéktermelő kultúrától, és idesorolják mindazokat a termék eket és szolgáltatásokat is, amelyek léte elképzelhetetlen a kulturális produkciók, a kulturális alkotások léte nélkül. Pusztán csak a példa erejéig emelek ki egykét olyan terméktípust, ami részint a kormány javaslatában, részint a mi módosító javaslatunk ban szerepel. A televíziókészülékekre kivetett 0,5, illetve a mi javaslatunk szerint 1 százalékos járuléktól kezdve valóban idetartoznak bizonyos játék- és szórakoztató tevékenységekhez fűződő eszközök, a szórakozóhelyi társasjátékok, biliárdfelszerelések, szórakoztató automaták. Azt hiszem, hogy ez a kör, ami az általunk jegyzett módosító indítványokban összesen körülbelül 2025 termékféleséggel szélesíti ki a Nemzeti Kulturális Alap járulékalapját, nem idegen a kulturális alap eddigi logikájától. Hiszen m ost is a szórakozáshoz, a szabadidőhöz, a játéktevékenységhez, a szélesebben vett kultúrához fűződő termékekről van szó. Nem látom be, hogy ha nem esik kifogás alá például a könyv vagy a színházjegy 1 százalékos járulékoltatása, és ott nem esik kifogás alá az adóhatóság - mondjuk - nehéz feladata, akkor miért esik nagyobb kifogás alá mondjuk a rádiótelefon vagy a játékfegyver, aminek a járulékbehajtása semmivel sem nehezebb, mint a már felsorolt kulturális termékeké, illetve ahol jóval kevesebb ellenérv szá rmazhat, míg a korábbi termékeknél azt is lehet mondani, hogy miért sújtjuk külön büntetéssel éppen az értékes kultúra termékeit. Most a kultúra támogatása érdekében a kultúrához lazábban fűződő kört sújtanánk - ha szabad ezt a szót mondani - ezzel a járul ékkal. Ez szerintem újabb nehézséget az adóhatóságnak nem jelent. Ezzel az erővel azt is lehet mondani, hogy a személyi jövedelemadó behajtása is igen aggályos, hiszen sok millió állampolgárt kell ilyen módon ellenőrizni. A termékköröknek ez az enyhe bővít ése szerintem nem okoz lényeges nehézséget. Igyekeztünk ügyelni arra is, hogy olyan termékeket jelöljünk meg mind a kormányelőterjesztésben, mind a módosító javaslatokban, amelyeknek a forgalma - hogy úgy mondjam - tetten érhető. Szerintem ez egy igazságo s járulékoltatási módszer, mint ahogy minden járulékoltatási, sőt adóztatási módszer igazságos, ami a fogyasztáshoz kötődik, és nem az amúgy valóban nehezen összemérhető jövedelmeket próbálja pluszadóval sújtani. Mi tudniillik az alternatívája a Nemzeti Ku lturális Alap járulékbővítésének? Az alternatívája nyilván az, hogy a költségvetés próbálja jólrosszul kielégíteni a kultúra területéről fölmerülő támogatási igényeket. Ez esetben viszont a költségvetés forrásait kellene bővítenünk, nyilván már nemcsak fo gyasztáshoz kötött, hanem személyi jövedelemadóhoz kötött módon, ami szerintem az eddiginél nagyobb joggal vetné fel az igazságosság kérdését. Hadd tegyem hozzá ráadásul, hogy itt az esetek többségében 1 százalékos járulékról van szó. Hadd végezzek el nagy on gyorsan egy számítást; ha egy televíziókészülék mondjuk ötvenezer forint, akkor a kormány által javasolt 0,5 százalék 250 forintot jelent, az általunk javasolt 1 százalék 500 forintot jelent. Nem ez teszi lehetetlenné sem a termelő, sem a forgalmazó, se m a fogyasztó helyzetét. (19.10)
