Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 12 (156. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
1251 módosítására, működjenek a szankciók. Hiszen ismereteink szeri nt Magyarországon célszerűtlen gyógyszerfelhasználás vagy kifejezett visszaélés esetén sem vontak vissza sem közgyógyellátási igazolványt, sem a társadalombiztosítás nem szüntettetett meg egyetlen kollégával sem társadalombiztosítási szerződést. Ilyen körü lmények között valóban nem lehet azt várni, hogy a társadalombiztosítás és a kormány jelentős gyógyszertámogatása hatékonyan kerüljön felhasználásra, ez pedig nekünk mégis közös felelősségünk. Köszönöm megtisztelő türelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mári a) : Köszönöm szépen. Soron következik Gyimóthy Géza, a Független Kisgazdapárt részéről. Őt követi majd Szigeti György, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Most megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szó t, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ahogy hallgattam Szabó miniszter úr fáradt előadását, mely már több ízben megtörtént erről a témáról a parlamentben, arra gondoltam, milyen termés várható attól a kultúrnövénytől, ami tavasszal, a naps ugárra elkezd növekedni, majd egyik nap mínusz húsz fokos hideg, a másik nap mondjuk egy negyven fokos kánikula érné felváltva mindennap, mi pedig egy bő termést várnánk. A családok, a társadalom körülbelül olyan helyzetben van, mint a jelzett kultúrnövény , hisz a kiszámíthatóság, a tervezhetőség lenne a legfontosabb a családpolitikában, abban az ellátási rendszerben, amikor még az emberek többsége igenis elvárja az államnak azt a gondoskodását, hogy az állam is részt vállaljon a jövő nemzedék felnövésében, a jövő nemzedék nevelésében. Egy évvel ezelőtt jelentette be az akkori pénzügyminiszter úr, Bokros Lajos az elhíresült csomagját, több mint húsz törvény módosítását. A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. tö rvényt, a magyar törvényhozásban példátlan módon az Alkotmánybíróság döntése megtépázta. Az Alkotmánybíróság döntése 300 napos felkészülési idő biztosítására kötelezte a kormányt. Átdolgozták a csomagot, főleg a családi támogatások átalakítására vonatkozó részt. Egyik részét meg is semmisítette az Alkotmánybíróság, másik részét nem engedte hatályba lépni. Elkészült az új előterjesztés T/2060. számon, melyet miniszter úr expozéjában ismertetett. Ez az új koncepció a családi támogatások átalakításáról elsősor ban öt családtámogatási forma újraszabályozását érinti: a várandóssági pótlékot, a terhességi, gyermekágyi segélyt, a gyermekgondozási díjat, a gyermekgondozási segélyt és a gyermeknevelési támogatást. Én a legjobban nehezményezem az első, a várandóssági p ótlék megszűnését, amely hat hónapon keresztül mégis biztonságot, tervezhetőséget, felkészülést biztosított a szülő anyának, hisz a terhesség előtti öt hónapban és a szülés után egy hónapig biztosította keresettől függően azt a körülbelül havi 3000 forintn yi összeget. Most összegben is jóval kevesebb, durván a fele ez az egyszeri anyasági támogatás, amit tízezer forintban javasol e törvényjavaslat. Nem beszélve arról, hogy az infláció miatt is ez az egyszeri összeg - amikor olyan árak vannak, hogy egy kisgy ermekágy mondjuk 1520 ezer forint - az anyasági támogatás úgymond egy fél gyermekágyat jelent. Hallottuk az előbb a napirend előtti fölszólalásokban, valóban a családi pótlék is egy gyereknél szinte a gyermekcipőre elegendő. A forrásoldalnál önök, a minis zterek, a kormány, a tisztelt kormánypárti képviselők is mindig arra hivatkoznak, hogy ilyen az ország gazdasági helyzete, erre van lehetőség, el kell fogadni. Önök a papírt nem kímélik, ötször, hatszor, ha kell, tizenötször átdolgozzák. Ha nem az a pénzüg yminiszter, akkor jön a következő pénzügyminiszter. Ön, Szabó miniszter úr, nagyon jól állja a sarat, keményen. A fináncpolitikával szemben a társadalom, a család, a nagycsaládosok egyesületétől kezdve minden társadalmi szervezet nyilván rosszallását, köve telését fejezte ki. (10.30)
