Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1216 egyházügyi államtitkárságnak az újbóli életre keltéséve l a kormány az egyházi ügyek terén elért eddigi egyetlen eredményét készül felszámolni. Abban, hogy ez megtörténhet, tisztelt Ház, álláspontom szerint nagy szerepe van annak, hogy az állam, illetve egyes egyházak oldaláról újra egymásra találtak azok, akik nek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy egyházi ügyekben átlátható, rendezett viszonyok keletkezzenek, és az ügyek kezelése szakmai alapon, pártatlanul - és ezt hangsúlyozom: pártatlanul - folyjék, hanem ehelyett a politikai befolyásuk növelésében és a nyilváno sság háta mögötti alkudozásokban érdekeltek. Ezeknek a misztikus érdekszövetségbe tömörülő, a kamarillapolitika színfalai mögé rejtőző állami és egyházi köröknek valóságos megrázkódtatást jelentene, képviselőtársaim, az állam és egyház tényleges elkülönülé se és - ez nagyon fontos - a nyilvánosság. Az egyházpolitikát ugyanis egyre vastagabb köd takarja el a nyilvánosság elől. A tájékozódás érdekében mármár fel kell elevenítenünk a sorok között olvasni tudás Kádárkorszakban kicsiszolt képességét. Az utóbbi hónapokban ugyanis az egyházi ügyekben fura módon egyre több előterjesztés kap "bizalmas" vagy "szigorúan titkos" minősítést. Csak nehézségek árán tudható meg például, hogy mi is történt valójában a miniszterelnök úr és a püspökök találkozóin vagy éppen a vatikáni magánlátogatáson. Véleményem szerint az adatvédelmi biztos valószínűleg gyöngyszemekre lelhetne az egyre vaskosodó, nyilvánosság elől elzárt, egyházügyekkel kapcsolatos iratokban. Tisztelt Ház! Most lehet, hogy meghökkentő, de ettől még igaz kijel entést készülök megtenni. Az önállósított egyházügyi államtitkárság ugyanis szerintem idegen a magyar hagyományoktól. Az egyházspecifikus ügyek ugyanis hagyományosan a művelődési tárcához, mint az egykori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz tartoztak . Véleményem szerint legalább ezt tudhatná a miniszterelnök úr egyházpolitikai főtanácsadói közül az, aki egykor - vagy talán még most is - magyar állam- és jogtörténetet oktatott - vagy oktat - a budapesti jogi egyetemen. A magyar közigazgatási rendszerbe 1959ben, szovjet mintára iktatták be a közvetlen politikai irányítás alatt álló, elkülönített egyházügyi államtitkárságot, az ÁEH formájában. Éppen ezért a legutóbbi választásokat követően nagy örömünkre szolgált, hogy négy esztendővel a rendszerváltás u tán, végre a jelenlegi kormány visszatért nemzeti hagyományainkhoz, és az egyházi ügyek összességét a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz utalta. Annál sajnálatosabb azonban, képviselőtársaim, hogy ez a változtatás, úgy tűnik, tiszavirágéletűnek biz onyult, mert a kormány most az egyházi ügyek kezelésének szovjet típusú struktúráját szándékozik visszaállítani. Ez engem - mint Deák és Eötvös nemzetiliberális hagyományait nagyra tartó demokratát - borzadállyal tölt el, tisztelt Ház. Tisztelt képviselőt ársaimnak tudniuk kell ugyanis, hogy a kormány elképzelései szerint a jelenlegi módosítás csak az első lépés lenne az egyházias hatáskörök önálló egyházügyi államtitkársághoz csoportosítása területén. Információim szerint ugyanis következő lépésként őszre egyenesen a kétharmados egyházügyi törvény módosítását tervezi a kormány, hasonló irányban. Azonban már a jelenlegi törvénymódosítással előidézni szándékolt helyzet is - és ezt látnunk kell - sokkalta erősebb egyházügyi államtitkárságot jelent majd a Pálosfélénél - Pálos képviselő úr ezt majd nyilván megerősíti. A Pálosféle államtitkárságnak ugyanis emlékezetem szerint mindössze egyetlen törvényben rögzített hatásköre volt, nevezetesen az elnöklés az ingatlanegyeztető bizottságok ülésein. A tények azonban azt mutatták, hogy ennek ellenére olyan informális hatalmi pozícióra tett szert az államtitkárság annak idején, amely gyakran a szó szoros értelmében beárnyékolta az egyházi ügyekkel főszabály szerint foglalkozni hivatott MKM hatáskörét - itt csak arra sz eretnék például utalni, hogy az államtitkárság a szaktárcával történő előzetes egyeztetés nélkül évekre előre elígérte az egyházi kárpótlásra fordítható összegeket, és ez zavart is okozott. Ezzel szemben az új államtitkárság már az első lépésben az ingatla nügyek teljességét - azaz nemcsak az elnöklést - kapja majd meg. Ezzel a tervezett változtatással az egyházi ügyek kikerülnek a szakmai keretek közül, kikerülnek a szakmai felelősség alól. Közvetlenül politika- és személyfüggővé válnak, még akkor is, ha az
