Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HEGYI GYULA (MSZP):
1211 Megadom a szót Hegyi Gyula úrnak. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Ebben az esetben nem mondhatja senki, hogy a változatosság gyönyörködtet, mert továbbra is engem lesznek kénytelenek hallg atni képviselőtársaim. Rövid időn belül másodszor kerül elénk a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény módosítása. A magam részéről egyáltalán nem csodálkozom ezen, hiszen bár úgy gondoljuk, hogy helyesebb lenne tartós és hosszú ideig érvényes törvényeket hozni, azonban ha az élet megköveteli a törvények változtatását, módosítását, akkor még mindig jobb ennek a kívánságnak elébe menni, mintsem valamilyen doktrinér szempontból ellenállni a törvényi szabályozás megváltoztatás ának. Különösen igaz ez olyan esetben, mint az állam és az egyház viszonyának szabályozása, amely egy nehéz és ellentmondásos folyamat, hiszen bizonyos alapelvekkel mindannyian - vagy majdnem mindannyian - egyetértünk ebben a Házban, ugyanakkor ezeknek az alapelveknek az értelmezése óhatatlanul különbséget ébreszt különböző frakciók vagy egyszerűen csak különböző módon gondolkodó képviselők, politikusok között. Hiszen azt hiszem, elvben mindannyian egyetértünk abban, hogy az állam és az egyház szétválasztás a célja minden demokratikus politikai erőnek, célja minden pártnak ebben a parlamentben, és természetesen saját függetlenségük, saját szabadságuk biztosítása érdekében ugyanezt kívánják - jól megfontolt érdekeik alapján - a magyarországi egyházak is. A gya korlatban azonban az elmúlt évszázadok összefonódásai, majd az elmúlt negyven év - ha nem is mondhatjuk azt, hogy végig egyházüldöző - mindenesetre az egyházi érdekeket nagyon sok tekintetben korlátozó politikája után a szétválasztás végrehajtása nehéz, fe lelős és fokozatos folyamatot jelent és jelenthet csak, hiszen a szétválasztásnak úgy kell megtörténnie, hogy az egyházak önállóan működni tudjanak a szétválasztás után is. Magyarán: az államnak, az állami szerveknek vannak még feladatai azért, hogy az egy házak az alkotmányban, a demokráciában megkapott szabadságukat minél inkább, minél jobban megélhessék a gyakorlatban is. Azzal kapcsolatban, hogy a kormányzat akár a miniszterelnökségnél, akár a művelődési tárcánál, akár másutt milyen módon szólhat bele eg yházi kérdésekbe, milyen módon szabályozhatja azokat, egészen szélsőségesen megfogalmazva, két szélső modellt hallottunk ebben a Házban és másutt is különböző vitákban. Az egyik az úgynevezett keresztény Magyarországnak olyan módon értelmezett elve, hogy a z ateistáknak is el kell fogadniuk bizonyos keresztény értékeket, és a törvényi szabályozás akkor jó, ha sok száz éves vagy ezeréves keresztény alapelvekre épül. Gondolom, nem keltek nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy a Szocialista Párt nem ilyen módon képzeli el a világnézeti szabadságon és a világnézeti semlegességen felépülő állam törvénykezési modelljét. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy dogmává emelve "a vallás magánügy" elvét, sem tartjuk önmagában törvénykezési alapeszmének. Hiszen úgy go ndoljuk, hogy függetlenül az emberek egyesületalapító szabadságától - amelyet természetesen nem vonunk kétségbe - és a világnézetek megválasztásának szabadságától - ami alkotmányunk egyik alapelve , szervezeti módon, az egész nemzet társadalmi szervezetei n belül, a kormányzathoz való viszonyát tekintve az ezeréves katolikus egyházat és mondjuk, a bélyeggyűjtők egyesületét mégsem lehet teljesen azonos elvek alapján elgondolni, és mindaddig, amíg a különböző egyházak a teljes anyagi függetlenségig el nem jut nak, nyilvánvaló, hogy a kormányzatnak nagyobb felelőssége van az olyan alapintézményekkel kapcsolatban, amelyek a magyar társadalomban sok száz éve jelen vannak. Így a Magyar Szocialista Párt programja - majd ennek alapján a koalíciós kormány programja is - úgy fogalmaz, hogy a vallás magánügy, az egyházak működése viszont közügy. Azt hiszem, ez a törvényi módosítás is ennek a szellemében történik. Az államnak, a köznek is érdeke, hogy a nagy történelmi múltra visszatekintő magyarországi egyházak sikeresen működjenek, és a hívő emberek - akik egyébként adófizető állampolgárok, akik szavazópolgárok, és akik szerencsére mind a hat párt szavazói között megtalálhatók - elégedettek legyenek az egyházak működésének törvényi szabályozásával.
