Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HEGYI GYULA (MSZP):
1212 Ezzel az egyébként kis módosítással semmi más nem történik, mint hogy próbálunk a törvény, a jog eszközeivel valamit javítani, és próbálunk elébe menni azoknak a jogos kívánságoknak, amelyek az egyházak részéről felmerültek. Az is nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyházak kívánságait még a legkeresztényibb lelkületű kormányzat is csak egy bizonyos fokig tudja figyelembe venni, hiszen nyilvánvaló, hogy az anyagi jellegű kívánságoknak a költségvetés helyzete józan korlátot szab, és az is nyilvánvaló, hogy alkotmányo s alapelveinkből az egyház és az állam elvi szétválasztásának a gyakorlata is következik. Ugyanakkor azonban ezeken a kereteket belül - azt hiszem, minden koalíciós képviselőtársam nevében mondhatom - az egyházak jogos és teljesíthető kívánságait figyelemb e lehet és figyelembe kell venni, és nagyon doktrinér dolog lenne elvont elvek alapján nemet mondani egy olyan jogos kívánságra, amely szerintem alapjaiban - nemhogy alapjaiban, hanem egyáltalán - nem sérti az alkotmányt, s amely ugyanolyan lehetséges jogi szabályozás, mint az, amelyik az elmúlt másfél évben volt. Itt az történt, hogy a történelmi egyházak vezetői szóban, írásban, minden formában többször kérték azt a szabályozást, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerüljön az egyházzal kapcsolatos kormányz ati ügyek intézése, és a kormányzat most ezt az egyházi kívánságot teljesíti. Röviden arra is szeretnék utalni, hogy amikor arról beszélünk, hogy négy egyház vezetői kérték ezt a módosítást, akkor mindenképpen érdemes hangsúlyozni, hogy a katolikus, a refo rmátus, az evangélikus és az izraelita egyház Magyarországon már több éve közösen lép fel érdekeiért, és olyan időben, amikor - szerencsére csak a társadalom perifériáján - az antiszemitizmus, a xenofóbia jelen van, akkor nagyon fontosnak tartom nyugtázni erről a helyről is, hogy a nagy keresztény egyházak és a magyarországi izraelita felekezet nagyon jól összehangolja az igényeit, a kívánságait, hogy a vallási vezetők szintjén valóban megvalósult az a tolerancia és együttgondolkodás, együttműködés, amely, reméljük, előbbutóbb általános norma lesz ebben az országban. Arra is szeretnék utalni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a médiatörvény - nagyon helyesen és a Ház nagy többsége által elfogadottan - külön kategóriaként említi a történelmi egyházakat. Ez teh át jogi lehetőséget teremt számunkra arra, hogy a továbbiakban is gondolkodásunkban - minden egyház, minden felekezet szabadságát elismerve is , magunkban tudjuk azt, hogy léteznek olyan egyházak, amelyek sok száz éve működnek Magyarországon, és léteznek olyan felekezetek, amelyeket néhány hónapja jegyeztek be. Adja Isten, hogy majd néhány száz év múlva ők is nagy és tekintélyes múltra tekintsenek vissza. Alapelvként szeretném azt is megnevezni - és gondolom, ezzel is mindenki egyetért ebben a Házban , ho gy a kormányzati bürokrácia kényelmi szempontjai háttérbe szorulnak a valós társadalmi csoportok érdekei mögött. Nekünk a létező társadalmi igényeket kell szolgálnunk, és amennyiben ilyen kívánság van az egyházak részéről, akkor nem hiszem, hogy ezt bármil yen módon elvi okokból tagadnunk kellene. (19.40) A vitában nyilván elhangzott már más összefüggésben, lehet, hogy most is el fog hangzani, hogy ugyanahhoz a felálláshoz megyünk ezzel vissza, ami az Állami Egyházügyi Hivatal nem túl dicső működése vagy Mik lós Imre államtitkár úr működése idején volt. Én azonban azt hiszem, hogy az ilyenfajta párhuzamok sántítanak, hiszen egy demokratikus viszonyok között működő, szabadon választott kormányzat megoldási módozatait nem szerencsés összehasonlítani egy nem demo kratikus viszonyok között működő helyzettel, megoldással. Egyébként is valamennyi tárca betöltőjével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a belügyi vagy az igazságügyminiszteri székben is a legkülönbözőbb politikusok ültek az elmúlt másfél évszázadban, és pusz tán a bársonyszék, amelyben ültek, aligha alkalmas arra, hogy tevékenységüket bármilyen módon összehasonlítsuk. Az állam és az egyház között vannak fontos, közös, megoldásra váró ügyek, ezeket kell az eddiginél magasabb felhatalmazással intézni ennek a biz onyos államtitkárnak, akiről beszélünk. Ha az ügyek elintéződnek, ami a törvény jelenlegi hatálya szerint öt, esetleges megváltoztatása esetén
