Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója:
1191 kapcsolatos tevékenységeknek mi szükségük lehet a munkaügyi központokban a tajszámra. De hozzátette, hogy ezeknek a passzusoknak a teljes elhagyásával nem ért egyet, pontosabban: nem biztos, hogy jó megoldás lenne. Mindenesetre az adatvédelmi biztos képviselője oly módon foglalt állást, hogy az előterjesztésben pluszcélok vannak megfogalmazva az eredeti koncepcióban foglaltakhoz képest. Az Országos Munkaügyi Központ képviselője, Péntek úr aggályair a azt találta mondani, hogy minden kifizetett munkanélküliellátás után tbellátást fizetnek. Magyarán: nagyon jelentős réteg kerül ily módon direkt kapcsolatba a tbvel, ez körülbelül 500 ezer ember. Tehát mintegy 500 ezer ember esetében a munkaügyi szerv ek a tajszám révén tartják a kapcsolatot. A tajszám végül is valahol egy szociális azonosító kört akar kifejezni, ebben pedig a munkanélküliek is benne vannak. Végül a BM képviselője emlékeztetett arra, hogy tavaly év végén az Országgyűlés már elfogadott egy határozatot, egy koncepciót - úgy gondolom, képviselőtársaim is emlékeznek még erre , amely ezt a törvényjavaslatot megalapozta. Ezzel együtt elfogadta az Országgyűlés azt is, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos azonosító kód - tehát a bizonyo s tajszám - hatálya alá fog tartozni a munkaügyi igazgatás is. A BM képviselője rámutatott arra, hogy való igaz, a munkaügy eddig nem használta a tajszámot, de a személyi számot igen; vagyis a munkaügyi igazgatás a személyi számmal kommunikált a tbvel é s akárkivel, aki fel volt jogosítva a személyi szám használatára. Itt most éppen az történik, hogy ez a tajszám éppen a személyi szám kiváltására vonatkozik, és éppen a célhoz kötöttséget biztosítja az, hogy az előterjesztő nevesíti a munkaügyi igazgatás szerveit. Lényeges tartalmi kérdést érintettek azok a módosító indítványok, amelyek a kapcsolati kódról, illetve azok alkalmazásáról szóltak. Ezek: a 3. § d) pontja, a 26. §, valamint a 37. § j) pontja. Itt a módosító indítvány beterjesztője ezek teljes el hagyását javasolta. A módosító indítványok benyújtója azzal érvelt, hogy a kapcsolati kód bevezetésével könnyebbé és olcsóbbá válik a nagy információs rendszerek összekapcsolása - túl azon, hogy alkotmányos aggályokat is megfogalmazott. Az indítvány benyúj tója kifogásolta a kapcsolati kód szabályozását, és a beterjesztő szerint nem egyértelműek a kapcsolati kód törlési szabályai, továbbá az adattovábbítás bizonylatolása. Ezzel kapcsolatban igen komoly kérdés volt, és nagy vitát váltott ki a bizottságban, ho gy az adatvédelmi biztos képviselője érvelésében egyértelműen szükségesnek ítélte a kapcsolati kódot, mondván: szeretjük, nem szeretjük, de erre szükség van, mert az életszerűség így kívánja. Amit viszont kifogásolt, az az, hogy a kapcsolati kód tartalmát és képzési szabályait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár határozza meg. Úgy vélte, ez túlságosan alacsony szintre van letéve. Szerinte - mármint az adatvédelmi biztos képviselője szerint - legalább egy külön kormányrendeletben kellene ezt a kérdést sz abályozni. Ezzel kapcsolatban azonban számos ellenérv fogalmazódott meg; tudniillik a kapcsolati kód fogalmában benne van, hogy itt egy, a törvényes adatkapcsolatok és adatszolgáltatások elősegítésére szolgáló kódról van szó. Ezért azt, hogy bármely szerv milyen kapcsolati kódot képez egy törvényes adatszolgáltatás kielégítése céljából, nem kell külön törvényben vagy kormányrendeletben szabályozni, hiszen ez egy technika csupán. Az, hogy egy folyamatos sorszámot rendelek hozzá egy személyhez vagy valamiféle algoritmus alapján teszik, ezt annak a személynek kell eldöntenie, akinek a felelőssége ezeknek a kapcsolati kódoknak a képzésében adott. A kapcsolati kód meghatározása ebben a törvényjavaslatban értelemszerűen csak keret jellegű. Nem véletlenül, mert a t avaly elfogadott országgyűlési határozat a ágazati törvények kötelességévé teszi szeptember 30ig, hogy kibontsák, mit lehet azon érteni, és mi lehet az, ami rendszeresen ismétlődő szolgáltatás, és hogy kapcsolati kódon történike vagy természetes azonosít ó adatokon, netán valamilyen szakazonosítón. Végül, befejezésképpen az utolsó, megint csak komoly vitát kiváltó módosító indítvány az ingatlannyilvántartással kapcsolatos. Itt Sepsey képviselő úr a törvényjavaslat 32. §a e) pontjának az elhagyását javaso lta. A képviselő úr szükségtelennek vélte ugyanis az ingatlannyilvántartásban a
