Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - Az Országgyűlés alelnöki és jegyzői tisztségről történő lemondásról - Napirenden kívüli felszólalók: - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSÉPE BÉLA (KDNP):
1169 államtitkár úr, bár Torgyán képviselő urat nézte szavai közben, mégis k apcsolódott az eredeti felszólaláshoz. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Demeter Ervin frakcióvezető úrnak, MDF. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az egyéves évfordulón valamiről beszélni kell és valamivel foglalkozni kell, akkor az a Bokrosprogram, a magyar kormány programjának a tanulsága. Pozitív és pozitívnak vélt hatásairól nagyon sokat hallottunk a Házban, nagyon sokszor megtapasztalhattuk - bár meg kell állapítanunk, hogy a z ország mintha szétszakadt volna: egy elégedett kormányra és egy elégedetlen lakosságra. Amikor az eredményeit megnézzük, óhatatlanul szembe kell néznünk azokkal a tényekkel is, hogy ennek milyen ára volt. Engedjék meg, hogy egykét apró, de nagyon fontos részletre felhívjam a figyelmüket: (15.50) Ennek a gazdaságpolitikának az lett a következménye, hogy a reálbérek 12 százalékkal csökkentek. Nem annyira, mint '91ben, tisztelt államtitkár úr, hanem olyan mértékben, mint 1950ben és '51ben! Az infláció, a mi a kormányváltáskor 17 és 18 százalék között mozgott, megközelíti a 30 százalékot. Az elvonások mértéke és az adók folyamatosan növekednek a Hornkormány hivatalba lépése óta. (Közbeszólások balról: Nem igaz!) Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszte r Urak! Amikor mérlegelik a gazdaságpolitikájukat és az eredményeiről beszélnek, vegyék figyelembe, hogy ennek milyen súlyos ára volt, az ország lakosságára milyen terheket jelentett. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Meg adom a szót Csépe Béla frakcióvezetőhelyettes úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz által felvetett problémakör, amely a családok helyzetével foglalkozik, azt hiszem, hogy olyan súlyos problémára veti rá i smételten - és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - a fényt, amely ennek az országnak, a magyar népnek a létét fenyegeti. Mi a Bokroscsomaggal kapcsolatban többször mondtunk itt kemény bírálatot. Nem a gazdasági indíttatású részt támadtuk, hanem a társad alom, a családok kezelését, mindazt, ami a családokkal kapcsolatban történt. Államtitkár úr megjegyzésére én csak annyit szeretnék mondani, ami szintén kapcsolódik ehhez a témához - most már, ugye, bekerítettük , hogy '91ben egy olyan súlyos gazdasági ör ökségnek a felszámolása volt a cél, ami mindannyiunk előtt ismeretes: el kellett kezdeni a piacgazdaság kiépítését, a szerkezetátalakítást stb.; viszont '95ben egy, az előző ciklusban már megindult gazdasági növekedést kellett folytatni, az egyensúlyi pro blémákat nem lebecsülve. A négy évet nem különösebben védve, de mégis meg kell említenem azt, hogy az az örökség, amit ez a kormányzat kapott, jelentősen, alapjaiban különbözik attól az örökségtől, amit a '90ben hivatalba lépő kormány kapott. Talán még rö viden annyit, hogy a családokért való kiállás és aggódás teljesen jogos. És hadd terjesszem ki még ebben a pár percben ezt az aggódást az egész Kárpátmedencében élő magyarságra. Mert akkor, amikor ilyenek a hazai viszonyok, gondoljunk csak arra, hogy mily en körülmények között élnek a magyarok a Felvidéken, Erdélyben, a Vajdaságban, és ott hogyan pusztul a magyarság. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Valamiképpen nekünk kellene központi célunkká tenni a magyarság megmentését létszámila g is.
