Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KUNCZE GÁBOR belügyminiszter:
116 állam biztonságának a kérdésköreit jelenti, és ilyen értelemben lehet azt mondani, hogy tevékenységük való ban ellentétes volt a jogállammal. (11.00) Azt kellene mérlegelnünk, hogy vajon tulajdonképpen elé helyezhetjüke egyiket a másiknak, mert abban az esetben, ha a személyiségi jogoknak biztosítunk elsőbbséget, akkor ezekből az iratokból mindazokat ki kell v enni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor anonimizálni kell, amelyek személyiségi jogokat sérthetnek esetleg, amely adatok nyilvánosságra kerülése sértheti a személyiség jogait. Akkor viszont könnyen elképzelhető, hogy olyan iratok válnak nem kutathatóvá, ame lyek megakadályozzák, hogy a tudományos kutatás vizsgálhassa közelmúlt történelmünket. Felmerül a kérdés, hogyha el tudtuk dönteni, hogy milyen mértékben engedünk kutatni ezekben az iratokban, akkor mikortól lehessen ezt megtenni. 1996tól, '97től, vagy e setleg 2000. június 30a utántól, amikor már egyébként befejeződnek azok a vizsgálatok, amelyeket ez a törvény előír? És azt is el kell dönteni természetesen, hogy milyen feltételrendszer mellett folyhat ez a kutatás. Itt persze arra szeretném felhívni a f igyelmet, hogy a kérdés valóban bonyolult, hiszen egyrészt vannak olyan ügyek, amelyek valóban személyiségi jogokat sérthetnek, másrészt viszont vannak olyan ügyek, amelyeket, ha ilyen módon szabályozzuk ezt a kérdést, akkor nem lehet még ma sem kutatni, m ondjuk, 1946ban keletkezett iratokat, vagy mondjuk, az 1950es évek elején keletkezett iratokat nem lehet kutatni bizonyos egyéb szempontok alapján. Én azt gondolom, hogy 1996ban erre a kérdésre azért már mégiscsak olyan választ kellene adnunk, ami valób an lehetővé teszi, hogy megfeleljünk annak az állampolgárok által megfogalmazott igénynek, hogy ők szeretnék tudni, hogy vajon mi történt ebben az országban, mi történt az akkor őket körülvevő rendszerben, és ott milyen módszereket alkalmaztak. Választ kel l adni egy kérdésre természetesen: mibe kerül ennek a törvénynek a megvalósítása? Nevezetesen: ha elfogadjuk, hogy a történeti hivatalt létre kell hozni, akkor annak milyen költségigényei vannak? Ennek a kérdésnek a megválaszolása viszont nem választható e l annak a kérdésnek a megválaszolásától sem, hogy milyen irattömeget kell ebben a hivatalban elhelyeznünk. Ha ezt szűkre szabjuk, akkor más költségek jönnek ki, mint hogyha tágabban határozzuk meg ezt a kört. Következésképpen ezzel kapcsolatban én is csak becsléseket tudok mondani. Abban az esetben, ha szűken szabjuk meg a történeti hivatalba kerülő iratok mennyiségét, akkor szükséges egy épületnek a biztosítása, szükséges egy egyszeri költségráfordítás, ami a megfelelő feltételeket kialakítja, mintegy 5055 millió forint értékben, és a kalkulált éves működési költsége ennek a hivatalnak szintén 5055 millió forintos ráfordítást jelent. Abban az esetben, hogyha lényegesen szélesebb körben határozzuk meg azt az irategyüttest, amelyik bekerül ebbe a hivatalba , akkor ez úgy néz ki, hogy épületet szintén kell biztosítani, mintegy 100 millió forintba kerül az épületnek az egyszeri felszerelése és utána az éves működési költsége mai árakon kalkulálva szintén 100120 millió forintot tesz ki. Tisztelt Képviselőtársa im! Ahogy többször említettem már, egy meglehetősen bonyolult kérdés rendezéséről van szó. Olyan kérdés rendezéséről, amelynek tekintetében az Alkotmánybíróság bizonyos iránymutatásokat ad. Azonban természetesen, miután ez nem feladata, nem állapítja meg p ontosan azokat a határokat, amelyek mentén a törvényalkotónak mozognia kell. Éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy a legnagyobb jó szándék mellett is a parlament olyan döntést hoz, amely esetleg a későbbiek során megint nem állja meg a helyét az Alkotmány bíróság előtt. Ezért az a javaslatom, hogyha megállapítottuk, hogy mi az a törvény, amelyet ki akarunk hirdettetni, akkor forduljunk az Alkotmánybírósághoz. Ugyanakkor azonban, tekintve, hogyha ezt a parlament teszi, nincs egy időbeli korlátja a vizsgálat nak, a javaslatom az lesz - persze ezt akkor kell majd eldönteni, hogyha a viták végeredményeként a szavazás végén pontosan tudjuk, hogy mit tartalmaz a törvény , hogy kérjük majd fel a végszavazás után a köztársasági elnök urat, hogy kérje
