Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - A Magyar Köztársaság polgári törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár:
107 rendelkezéseinek módosítását, s ezzel a zálogjog intézményének teljes körű újraszabályozását tárom a tisztelt Ház elé. Nem véletlenül utaltam az esemény különleges jelentőségére. A Ptk. kötelmi jogi általános részében a szerződést biztosító mellékkötelezettségek körében szabályozott igen fontos jogintézmény koncepcionális súlyú módosítása önmagában is figyelmet é rdemlő esemény. Most azonban többről van szó. Többről, mert ez a javaslat a gazdálkodás, a hitelélet igényeinek kielégítését célzó friss szemléletű jogalkotási törekvések nyitányát, a gazdasági modernizáció intézményrendszerének fejlesztésére irányuló korm ányzati elképzelések megalapozását jelenti. Talán elegendő, ha ezzel összefüggésben most csupán a jelzáloghitelintézetről, a jelzáloglevélről, valamint a zálogházakról szóló, az előkészítés befejező stádiumában álló törvényjavaslatokra utalok. Ezek alapjá t csak egy olyan korszerű zálogjogi szabályozás képezheti, amely a hazai jogi tradíciókra építve nyit utat az európai szellemű, újszerű jogi törekvések számára. Ilyen értelemben az előttünk lévő törvényjavaslat igen nagyszabású tervet tűzött ki célul, amik or arra vállalkozott, hogy egyrészt felélessze Csipkerózsikaálmából a tradicionális, az európai joggyakorlatban egyébként továbbélő zálogjogi szabályozás ma is hasznosítható elemeit, másrészt oly módon szabályozza újra ezt a jogintézményt, hogy egyúttal m egfeleljen az európai igényeknek, mindenekelőtt az EBRD hitelbiztosítékokkal kapcsolatos modelltörvényében megfogalmazott elveknek. A kitűzött cél azonban nem csupán a Ptk. hatálybalépése óta csaknem változatlan zálogjogi szabályozás korszerűsítése, hanem annak a nagyon is gyakorlati igénynek a kielégítése, hogy a hazai tőkehiányos vállalkozások a jelenleginél kedvezőbb feltételekkel juthassanak hitelhez. A hitelhez jutás, a hitelpiac bővülése ugyanis nem csupán a pénzügyi szabályozás megváltoztatásán múlik , nemcsak az állami tehervállalás növelése által érhető el, hanem egy olyan biztosítéki rendszer kiépítésével is, melynek alapján a hitelezők nagyobb biztonsággal számíthatnak kihelyezett hiteleik visszatérülésére. Amint a korszerű gazdálkodási formák lété hez hozzátartozik a hitel, úgy a biztonságos hitelezés megteremtéséhez elengedhetetlen a hitelbiztosítékok megfelelő garanciát nyújtó összehangolt rendszere. E vonatkozásban aligha kell hangsúlyoznom a hazai gazdaság hitelezési gyakorlatában kiemelkedő sze repet betöltő zálogjog intézményének jelentőségét, melynek alapvető és átfogó megreformálását tűzte célul a most beterjesztett törvényjavaslat. Ha úgy tetszik, az eseménynek jogtörténeti aktualitása is van, hiszen épp hetven éve annak, hogy e Házba 1185. s zámon bekerült az ingójelzálogjogról szóló törvényjavaslat, amelyet hosszas előkészítő munka eredményeként az akkori igazságügyi kormányzat készített, majd terjesztett be. Ez végül is lekerült akkor az Országgyűlés, a Nemzetgyűlés napirendjéről, és lassan a feledés homályába is merült. Most azonban az előttünk lévő törvényjavaslat talán egyik legfontosabb újdonságaként átfogó jelleggel szabályozza az ingójelzálogjog intézményét, ezért úgy érzem, feltétlenül szólnom kellett a történelmi előzményekről. Remé lem, hogy e javaslatnak nem az lesz a sorsa, mint a 70 évvel ezelőttinek. Ha már az újdonságot emlegettem, akkor ezzel is folytatnám. A jelenlegi zálogjogi szabályozás a zálogjog alapvető típusai között aszerint különböztet, hogy annak tárgya, a zálogul le kötött vagyontárgy ingóe vagy ingatlan. Az előbbire csak kézi zálogjog, az utóbbira pedig kizárólag jelzálogjog létesítését engedi a Ptk. Javaslatunk szakít ezzel a megkülönböztetéssel, és a zálogjogot egységes elvek szerint nem a zálogtárgy fajtája, hane m annak megfelelően szabályozza, hogy a zálogtárgy a zálogjogosult birtokában marade, vagy a zálogkötelezettnél maradhat. Az előbbi esetben kézijelzálogról, az utóbbi esetben pedig jelzálogjogról beszélünk. A javaslat ebből következően lehetővé teszi az i ngóságok jelzálogjogi lekötését is, meghonosítva ezzel az ingójelzálogjog intézményét a magyar polgári jogban. Ennek fontosságát aligha kell ismételten hangsúlyoznom, hiszen e jog biztosításával azok a vállalkozások is hitelhez juthatnak,
