Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 5 (153. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - az igazságügy-miniszterhez - "A vízparti földtulajdonos mederjogáról" tárgyában - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1040 A vízügyről szóló 1964. évi LXIV. törvény 11. § (1) bekezdése ugyanis így szól: "A vizek - folyóvizek, folyók, állandó és időszakos vízfolyások, a közcélú csatornák, valamint ezek medre, továbbá a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezet t sziget - az állam tulajdonában vannak, és ezekkel az állam az e törvényben foglaltak szerint rendelkezik." Ugyanezt erősíti meg a 18. § (3) bekezdése is, amikor ezt mondja ki: "A mederszabályozási művek hatására keletkezett feliszaposodások az állam tula jdonában vannak." Mindebből sokfelé származik összeütközés, torzsalkodás, vita, kiváltképp is az olyan vidékeken, mint Szatmár, ahol számos ér, csermely, patak és kisebb folyó szeli át a földeket, mert az emberek jogtudata szerint a meder közepéig illeti a tulajdonjog a tulajdonost, beleértve a parti fákat, gyékényt, nádast, bokrokat, sőt a vízben úszó halat és egyéb vadat is. A Kendékről - tudniillik a Kendecsaládról , Móricz Zsigmondról és vízimalmáról híres Túristvándiban még nemrég is azzal ültek ki h alászni az emberek, illetőleg az ilyen vízparti tulajdonnal rendelkezők, hogy saját halukat fogják ki a vízből. Kérdezem ezért, milyen mértékben kívánják ebben a vonatkozásban figyelembe venni további jogalkotásunkban népünk igazságérzetét, illetve mit vár hatnak ettől a vízparti tulajdonosok. Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Csiha Judit államtitkár asszony válaszol. DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szó t, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem kétséges, hogy a tisztelt képviselő úr következetes szószólója a földtulajdonosok jogainak, hiszen újabb interpellációjában ezúttal is - a mederhasználat aspektusából ugyan, de szintén - ezt a prob lémakört írja körül. Természetesen szívesen folytatom ezt az eszmecserét, bár nem hiszem, hogy az interpelláció intézménye volna a leginkább megfelelő formája az ilyen szakmai vitáknak. Már a múlt alkalommal is jelezte a miniszter úr, hogy a földtulajdon, illetőleg a földtulajdonost megillető jogok terjedelmében az évszázadok során komoly változások mentek végbe. A civilizáció fejlődésének előrehaladtával, a gazdasági fejlődés és ennek eredményeként a tulajdoni viszonyok differenciálódásával egyre több, val amikor a földtulajdonhoz kapcsolódó jog önállóvá vált. A földtulajdon a kialakuló polgári társadalmakban már korántsem biztosított korlátlan uralmat sem a föld méhének, sem pedig a föld felszínének természetes képződményei fölött. A modern társadalmakban a z együttélés követelményei, az egyre hangsúlyosabbá váló közösségi érdekek - mint például a természeti környezet védelme - is szükségessé tették a földtulajdonhoz fűződő jogok korlátozását. A képviselő úr a ma még hatályos, a vízügyről szóló 1964. évi LXIV . törvényt idézte, mely szerint a vizek - ideértve: a folyóvizek, a közcélú csatornák, a természetes tavak, valamint ezek medre, továbbá a folyóvíz elhagyott medre és a folyóvízben újonnan keletkezett sziget - az állam tulajdonában vannak. Ez a szabályozás teljes mértékben összhangban van a polgári törvénykönyv 172. §ának b) és c) pontjában foglaltakkal, amelyek az állam kizárólagos tulajdonáról rendelkeznek. E szabályok alkotmányos alapja az alkotmánynak az a rendelkezése, mely szerint az állam kizárólago s tulajdonának körét törvény határozza meg. Úgy gondolom, aligha szorul magyarázatra, hogy a törvény miért minősíti e sajátos tulajdoni tárgyakat az állam kizárólagos tulajdonába tartozónak. A felszín alatti vizek, azok természetes víztartó képződményei, a folyóvizek, természetes tavak, valamint értelemszerűen ezek medre is olyan természeti tárgyak, melyek az emberi élet természetes közegét, mindnyájunk közös létét szolgálják, azaz nem szabdalhatók fel és oszthatók meg pusztán a parti ingatlantulajdonosok k özött. E helyzeten alapjában nem változtatott az 1996. január 1jén hatályba lépő új vízgazdálkodási törvény sem, bár a tulajdoni kérdéseket a jelenleginél részletezőbb szabályok rendezik. Eszerint az ingatlan tulajdonosának tulajdonában vannak például az ingatlan határain belül lévő vízfolyások és
