Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 5 (153. szám) - Andrzej Zelazowski, az IPU lengyel-magyar csoportjának helyettes vezetője és kísérete köszöntése - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
1001 Nagyon fontos lenne - én tudnék örülni neki , sőt kellene a 3as autópálya fejleszt ése, de akkor mondhatják a délalföldiek, hogy miért ÉszakkeletMagyarország részesedik, az ő infrastruktúrájuknál is szükség volna fejlesztésre, és nagyon nehéz erre azt mondani, hogy nem. A társadalombiztosítás nem egy feneketlen kút, amelybe be lehet do bálni a pénzt, hanem az pontosan egy olyan terület, ahova a beáramló összegek, igenis, mindannyiunkhoz eljutnak, mert mindnyájan lehetünk betegek - voltunk és leszünk , és remélhetőleg minél többen megélik, megéljük a nyugdíjkorhatárt is. Tisztelt Képvise lőtársaim! Vádolható vagyok azzal, hogy általános vitába illő gondolatokat mondtam a részletes vita eme sajátos kezdetén. De azt gondolom, hogy ez a vád könnyedén verhető mindazon zagyvaságok, rendszerbeli zűrzavarok fényében, amelyek ezt a vitát övezik. K érem, hogy a most lemondott pénzügyminiszter emléke járja át e tekintetben a jövendő döntéseket. Köszönöm a figyelmet. (Derültség és taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a FideszMagyar Polgár i Párt frakciója képviseletében. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A részletes vita során újra szembesülhetünk azzal a problémával, hogy a tbköltségvetés benyújtása kapcsá n a kormány a tbönkormányzatok megalakulása óta az összes lehetséges változatot végigjátszotta. Először átdolgozva nyújtotta be a költségvetést; a következő évben - emlékezzünk vissza - A- és Bvariációban került a parlament elé, majd benyújtotta, visszav onta, megcsomagozta, újra benyújtotta; most pedig változtatás nélkül nyújtotta be, majd két képviselő önálló indítvány formájában próbálja a saját képére formálni. Hát mit mondjunk..? Hasonlít rá... Ezt a helyzetet talán egyértelműen kellene rendezni, hisz en most már '96ot írunk. Arra felesleges szót vesztegetni, hogy a tbönkormányzatoknak immár a harmadik kísérletre sem sikerült az államháztartási törvénynek megfelelő formátumban elkészíteni a költségvetést. De hogy a kormány is képtelen erre, az már súl yos aggodalomra ad okot; merthogy a KissMatyiféle módosítóindítványcsomag... (Derültség.) ... megőrizte az eredeti javaslat formai hibáját... - Kiss József és Matyi László képviselő urak módosító indítványáról van szó .., tehát ez a módosító javaslat, e z az önálló indítvány megőrizte az eredeti javaslat formai hibáit, és még néhány újabbal is sikerült tetéznie azt. Talán ha egy kicsit kevesebb szakértelemmel próbálkozna a kormány, akkor valami jobb sülne ki ebből. A továbbiakban az ebből a módosító indít ványból kitűnő kormány- vagy netán pénzügyminisztériumi állásponttal kívánok foglalkozni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a javaslat megpróbálja korrigálni azt a problémát, hogy a tbönkormányzatok az állami költségvetés negligálásával készítették el e zt a bizonyos költségvetést, ez önmagában helyeselhető, ezzel egyet tudunk érteni. De az alkalmazott megoldások nem minden esetben megfelelőek. Hadd említsek meg egy példát! Itt van a 25 milliárd rendkívüli bevétel kérdése. Meg nem nevezett szakértői vélem ények szerint ennyit be lehet hajtani úgynevezett piaci eszközökkel. Ebből a javaslatból azonban nem derül ki, hogy mi az a csodafegyver, ami képes 25 milliárd forintot behozni. De ha elhisszük - tegyük föl, hogy létezik ilyen csodafegyver , akkor nyugodt an írhatunk ide akár 50 milliárd forintot is. Ennek az lenne az óriási előnye, hogy akkor el lehetne tekinteni az alább részletezett további megszorításoktól. Tehát ebben az esetben például nem lenne szükség arra, hogy a betegszabadság tizenöt napjának, va lamint a táppénz egyharmadának a költségét a munkáltatóra terheljük. Ezzel talán elkerülhető lenne a megromlott egészségű, de még dolgozó emberek munkanélküliségbe vagy netalán rokkantnyugdíjba hajszolása. Mert bár egyesek szeretnek elfeledkezni arról, hog y egy darab államháztartásunk van, nem biztos, hogy az itt megspórolt pénzt nem kell máshol többszörösen
