Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
93 (Dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor, Bo ros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel a jegyzői székben.) De koraszülött azért is ez a törvényjavaslat, mert a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldalát és kiadási oldalát meghatározó törvények sem voltak ismertek a beterjesztés pillanatában. (1 1.00) Mit lehet erről többet beszélni még hat perc húsz másodperc után? Talán inkább arról kellene beszélni, hogy véletlen balfogások sorozata ez, vagy pedig Shakespeare Poloniusának szavaival: "Őrület, de van bent némi rendszer." Én az utóbbira hajlok, me rt ha visszagondolok arra, hogy Békesi László első pénzügyminisztersége idején, 1989ben történt meg a nagy forráscsere az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés között - amikor is a családi pótlék átkerült a társadalombiztosítástól az állami költségvetésbe és helyette a társadalombiztosítás feladata lett az egészségügy működési költségeinek finanszírozása , nos, az 1990es költségvetésben 60 milliárd volt a családi pótlék összege - amely azóta 85 milliárdra nőtt, tehát 42 százalékkal emelkedett, messze lemaradva az infláció mögött , ugyanakkor egykoron, 1990ben 67,7 milliárd volt az egészségügy közvetlen finanszírozási költsége, amely mára 215 milliárdra nőtt - megháromszorozódott, sőt több mint megháromszorozódott. Kíváncsi lennék, hogy a mai pénzügyminiszter mit szólna ahhoz, hogyha 85 milliárd helyett 250 milliárd terhelné a költségvetését. Ez a csere egy nagyon jó üzletnek bizonyult a költségvetés számára. Közben azonban megalakultak a társadalombiztosítási önkormányzatok, amelyek - autonómiájuk miatt és külön költségvetésük következtében - meglehetősen nehézkessé tették a nyugdíjasok és a betegek pénzének átcsoportosítását az állami költségvetésbe. Erre direkt technikák helyett sokkal áttételesebb, finomabb technikákat kellett tal álni, és úgy tűnik, hogy ez a költségvetési előterjesztés ezeket a finomabb technikákat tartalmazza. Miről van szó? Az első az, hogy nincs jövő évi tbköltségvetés, tehát a tavalyi öt százalékkal növelt összegét lehet elkölteni. Ez azt jelenti, hogy példáu l a kórházak mai napi hatmilliárdos hiánya havonta ugyanennyivel fog nőni. Mi lesz ebből? A kórházak kénytelenek hitelt felvenni, és a hitelek kamatai a bankokba folynak be. A második: nincs 13. havi munkabérre fedezet. Az egészségügy hitelt vehet fel a tá rsadalombiztosítástól, az egészségpénztártól, amelynek ezzel tovább nő a hitele, tehát ő is kénytelen lesz bankkölcsönt fölvenni, amelynek kamata ismét a bankokba megy át. Így tehát a nyugdíjasok, betegek pénze odavándorol. De mi köze ennek az állami költs égvetéshez? - kérdezhetnék. Egyszerűen az, hogy a bankok nyereségét az állam viszont rendszeresen leszívja az államkötvények formájában, illetve az, hogy bankok jelentős részben állami tulajdonban vannak. Ez azt jelenti azon a direkt transzferen, tehát pén zátcsoportosításon túl, ami 20 milliárdot tesz át a tbből a költségvetésbe - azáltal, hogy a tényleges kiadásoknál ennyivel kevesebbet térít meg a nem biztosítási díjat fizetők után a költségvetés a társadalombiztosításnak , hogy újabb 20 milliárdra leh et szert tenni. Természetesen ez az eljárás még nem az egész társadalombiztosítási költségvetést érinti, de pénzügyminiszter urunk eddig bevált jóslatai szerint az várható, hogy a társadalombiztosítás autonómiájának korlátozásával és a társadalombiztosítás ok pénzügyi alapjainak a Kincstárba történő bevonásával a teljes társadalombiztosítás újraállamosításra kerül. Minderre tekintettel a szociális és egészségügyi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot - elsősorban az Állami S zámvevőszék véleményére alapozva. Ugyanakkor csodálatos, hogy a számvevőszéki bizottság, amelynek feladata alapvetően a Számvevőszék véleményének közvetítése a parlament felé, a Számvevőszék véleményével ellentétben alkalmasnak tartotta - hallottuk a bizot tság elnökének erről kifejtett véleményét. Az az érv, miszerint a költségvetést majd a parlament helyrehozza, azért különös, mert hogyha az
