Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
92 ELNÖ K (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Most soron következik dr. Kis Gyula, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka. Őt követi majd dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka. Megadom a szót dr. Kis Gyulának. DR. KIS GYULA JÓZSEF , az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm elnök asszony, köszönöm tisztelt Ház! Azt kell mondjam, hogy véteni fogok az illemszabály ellen, miszerint halottakról vagy jót, vagy semmit. Ez az elénk került törvényjavaslat ugya nis halva született, és mégsem tudok róla egyetlen jó szót sem szólni. Mert semmiképpen sem lehet élő javaslatnak tekinteni azt a beterjesztést, amelyről a Számvevőszék a következőket mondja: "Számítani kell arra is, hogy a költségvetéseket át kell dolgozn i. Számszaki változtatások az ÁSZ észrevételei miatt is szükségesek." Vagy valamivel később: "A tervezett pénzügyi egyensúly megalapozatlannak tűnik". És végül: "A törvényjavaslat nem felel meg az államháztartási törvény előírásainak." Akkor vajon minek fe lel meg? Egyedül annak a politikai szándéknak, hogy még az idén elkezdje tárgyalni a Ház az elénk terjesztett, törvénynek alkalmatlan indítványt. Ugyanakkor természetes, hogy ez a beterjesztés halva született, hiszen biológiai csoda lenne, ha egy koraszülö tt, akit túlhordtak, életképesnek bizonyulna. Túlhordott, hiszen az államháztartási törvény szerint a társadalombiztosítás költségvetését az állami költségvetéssel egyidőben, szeptember 30áig kell benyújtani. Erre azért van szükség - és ennek elmulasztása nem csupán formai hiba , mert így nyílik lehetőség az Országgyűlés számára, hogy a nemzetgazdaság két alrendszerét, az állami költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést egymással egyensúlyba hozza, hiszen e kettő alapvetően határozza meg az á llampolgárok életkörülményeit. Természetesen, ehhez még az adó, illetve a járuléktörvények, a társadalombiztosításról szóló törvények megfelelő részeinek ismerete is szükségeltetik. Ezért döntött úgy annak idején az Országgyűlés, hogy amíg a központi költ ségvetést a pénzügyminiszter terjeszti elő, addig a társadalombiztosítás költségvetését a munkaadók és munkavállalók közel egyenlő arányú részvételét megtestesítő társadalombiztosítási önkormányzatok és utána az Országgyűlés, ezek és az egyéb törvények ism eretében alkotja meg a két költségvetést, amelynek végrehajtása egyfelől a Pénzügyminisztérium feladata, másfelől a társadalombiztosítási önkormányzatok feladata. Az ő feladatuk a továbbiakban annyi, hogy igazolják a végrehajtás törvényességét, célszerűség ét, amikor beterjesztik a zárszámadásukat. Ebben a törvényes rendszerben a pénzügyminiszter nem tehetné meg azt, mint jelen esetben történt, hogy kizárólag saját személyes jogának tekinti a nemzetgazdasági egyensúly megteremtését, és ennek érdekében a törv ényes rendet is áthágja azzal, hogy elvonja az Országgyűléstől a döntési jogkört, hiszen hónapokig tartó egyeztetésekkel megakadályozza, hogy időben a Ház elé kerüljön a társadalombiztosítási költségvetési törvény. Idézném erről a számvevőszéki jelentést: "A társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormányzat közötti több hónapon át tartó egyeztetési folyamat ellenére a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi költségvetése nélkülözi a kölcsönös egyetértést, az álláspontok alapvető kérdésekben eltérőek." Így azt kell mondanom, természetes az a káosz, ami az országban uralkodik, beleértve a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás helyzetét is. Jobb lett volna és célszerűbb lett volna, okosabb lett volna, ha a pénzügyminiszter úr nem ezek re az egyeztetésekre és sikertelennek bizonyult egyeztetésekre fordítja ezeket a hónapokat, hanem időben a Ház elé hozza az önkormányzatok és a saját javaslatait, hiszen a Ház összetételének ismeretében nagyobb esélye lett volna álláspontja érvényesítésére , mint így. Mert e sikertelen egyeztetések következtében túlhordva megszületett törvényjavaslat is életképtelennek bizonyult ezek szerint. Azt, hogy koraszülött, noha túlhordott, még az is bizonyítja, hogy elemi létfeltételeként az 1994es zárszámadás sem került beterjesztésre. Nem hiszem, hogy van a világon olyan pénzügyminiszter - még Panamában sincs , aki úgy terjeszt elő egy költségvetést, hogy az azt megelőző két év zárszámadását sem teszi megismerhetővé.
