Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 18 (140. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - IVANICS ISTVÁN (KDNP):
31 a részletes vita során finomítani kell. Azt gondolom azonban, hogy felelős és a területfejlesztéssel némileg foglalkozó képviselőkben az már nem m erülhet fel, hogy ne legyen területfejlesztési törvény. Azt gondolom, hogy legyen területfejlesztési törvény, el kell indulnia ennek a területfejlesztési törvénynek. De ugyanakkor azt is gondolom, hogy a területfejlesztési törvényt kerettörvényként is fel lehet fogni, így nyilván a területfejlesztési törvényt még számos egyéb törvénynek kell majd követnie, amik a finanszírozási és működési feladatokat tovább finomítják. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon Lá szló) : Köszönöm. Megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából. Őt Páva Zoltán képviselő úr követi. IVANICS ISTVÁN (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztésről tárgyalva úgy gondolom, az ország valóságos helyzetéből kell kiindulnunk. Ez a valóságos helyzet egy közgazdász tollából a következőképpen néz ki. A regionális különbségek hallatlan kiéleződésére figyelmeztet, ez a közgazdász Lengyel László. Megítélése szerint ma például az, hogy valaki S opronban vagy Győrben él és mondjuk nem Mátészalkán, az jobban meghatározza a társadalmi státusát, mint az a tény, hogy mi a szakmája, milyen foglalkozásból él. Úgy gondolom, hogy ennek a kijelentésnek mindenképpen van valóságtartalma és fontolóra kell ven ni, hogy ha ilyen mértékű a regionális különbség kis hazánkon belül, akkor ennek a területfejlesztési és területrendezési törvénynek valójában milyen prioritásokat kell követni. Egyértelműen a leglényegesebb elem a területfejlesztésnél az, hogy a fejleszté si eszközöket milyen szisztéma, milyen szervezeti felépítés mellett közvetítjük az adott helyre. Ebből a vonatkozásból tekintve ezt a benyújtott javaslatot, valóban nem lehet ezt a rendszert világosnak és egyértelműnek nevezni. Egy ilyen törvényalkotási me netrendnél ezt mindenképpen csak két lépcsőben lehet megoldani. Így talán lehetőség lenne arra, hogy a lakossági és a különböző érdekvédelmi kontroll működjön. Különben mindenképpen torzót fogunk létrehozni, és ez már a törvény jelenlegi fázisában is megmu tatkozik, hiszen a beterjesztett törvény igen sok ponton módosul. Ezt az előttem szóló Szentkuti Károly is elmondta és utalt jónéhány olyan momentumra, amelyek egyértelműen a kulisszák mögötti egyezkedések eredményei, ahol valóságosan fel lehet fedezni a l obbyérdekeket is. Ennek kapcsán nyilvánvaló, hogy a törvény eredeti célja úgy, ahogy az előterjesztők megpróbálták rendszerbe foglalni, nem fog teljesülni. Tehát ebben az esetben az etikus és követhető magatartás törvényszerűen az, hogy az előterjesztő min iszter - amennyiben, mint jelen esetben is, akceptálta a módosító javaslatok jó részét - visszavonja ezt az előterjesztést, elvégez egy normakontrollt, amelynek során beépíti az elfogadott javaslatokat, és a tisztelt Házat valóban megtisztelve ezt a módosí tott javaslatot visszahozza a Ház elé, hogy a Ház valóban a beterjesztett törvényről tudjon véleményt alkotni és határozni. Amennyiben ez nem történik meg, úgy tovább folytatódik az a módszer, hogy maga a kormányzat kér fel közelálló képviselőket a módosít ó javaslatoknak a bevitelére és ezen keresztül egy szerkezetében és struktúrájában is teljesen módosított törvény elfogadására kerül sor. Ennek nyilvánvalóan szoros következménye, hogy rendkívül sok hiányosságot, koherenciazavart fog tartalmazni, és nem eg y esetben alkotmányossági problémákat vet fel. Ez az eddig követett szisztémából egyenesen következik. Tehát én mindenképpen úgy ítélem meg, hogy ha jó törvényt akarunk hozni, akkor az országnak most valóban nagyon fontos és alapvető feladata, hogy a terül etfejlesztés gátat tudjon vetni ennek az iszonyú nagy erodálódásnak, amely nyugatról keletre bekövetkezik az ország fejlődésében. Ha ezt nem tudjuk olyan konszenzusos alapon meghozni és olyan kontrollal a lakosság és az érdekvédelmi szervezetek részéről, h ogy valóban emberileg is mérhető időt kapjanak annak a munkának az elvégzésére, amely egy ilyen nagy volumenű törvény meghozatalánál szükséges, tehát amennyiben ezt nem biztosítjuk valóban emberi léptékkel, akkor nem számíthatunk egy igazságos és valóban m űködőképes törvényre.
