Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 18 (140. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ):
28 annak szükség essége több frakció részéről, hogy az általános vita ma ne kerüljön lezárásra, és végül is nem volt egyértelmű a házbizottság döntése, hogy hogyan alakul. Arra nem tudok nyilatkozni - akkor nem én vezettem az ülést , hogy a Ház hogyan foglalt állást, de i tt a technikai előkészítés teljesen olyan, ami arra állt rá - ha lehet így mondanom , hogy ma ez a vita nem kerül lezárásra. Azt kérem ugyanakkor, hogy ezen most ne vitatkozzunk, mert mindenképpen vannak írásban bejelentkezett felszólalók. Gondolom, utána is hozzá kívánnak majd szólni a tisztelt képviselő asszonyok, illetőleg képviselő urak, és ha tényleg a vita végére értünk, akkor még egyszer gondoljuk végig, hogy pontosan hogy szól a megállapodás, hogy szólt a napirend megállapítása. Egyelőre számomra i tt olyan előkészítést prezentált a Ház apparátusa, ami azt tükrözi, hogy ma nem kerül lezárásra az általános vita. Megadom a szót - most már visszavonhatatlanul - Szentkuti Károly képviselő úrnak a Szabad Demokraták Szövetségéből. SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségében lévő képviselők, de ugyanígy elmondhatom, hogy nyilván a szocialista frakcióban lévő képviselők és az ellenzéki pártokban lévő képviselők sem tegnapelőtt kezdte k foglalkozni a területfejlesztési törvénytervezettel, hanem nagyon régóta, lassan már háromnegyed év óta. Ezekben a vitákban, ezekben a véleménycserékben nagyon markáns vélemények fogalmazódtak meg a területfejlesztési törvény előkészítésével kapcsolatosa n. Ennek következménye volt az, hogy a két kormánypárt képviselői, akik ezzel a területfejlesztési törvénytervezettel foglalkoztak, tavasszal letettek egy olyan javaslatcsomagot, amelyet iránymutatásul szántak a törvénytervezet előkészítéséhez, majd a törv énytervezet benyújtása után újból nagyon komoly egyeztetések indultak, s ezek során - erről Wekler Ferenc képviselőtársam részben már szólt - jelentős módosításokat fogalmaztunk meg a törvénytervezettel kapcsolatosan. Ezzel csak azt szeretném jelezni, tuda tában vagyunk annak, hogy egy nagyon fontos törvénytervezetről van szó, s éppen ezért rendkívül sok aggály, rendkívül sok probléma vetődött fel ezzel a törvénnyel kapcsolatosan, és nyilván maradnak nyitott kérdések is, amelyeket a későbbiekben tisztázni ke ll, hiszen ez a törvénytervezet gyakorlatilag egy teljesen új területet próbál szabályozni, próbál működésbe hozni. Most arról szeretnék beszélni, hogy melyek azok a vitapontok s az ezekkel kapcsolatosan megfogalmazott módosító javaslatok, amelyekben a két kormánypárti képviselő, illetve az előterjesztő miniszter úr gyakorlatilag megegyezett, illetve konszenzusra jutott. S azt gondolom, akkor némiképp eleget teszek Balsay képviselő úrnak is, hiszen nem általános politikai kérdésekről, amelyek mindig élénk v itát váltanak ki a Házban, inkább a törvény szakmai oldaláról beszéljünk, amely ebből a szempontból meghatározó. Nyilván ezek a kérdések elsősorban két területtel kapcsolatosan vetődtek fel. Egyrészt magának a területfejlesztésnek az intézményrendszerével kapcsolatosan, másrészt pedig a területfejlesztés forrásoldalával kapcsolatosan. Ez a két terület az, amely a törvénytervezet gerincét alkotja. Már a törvényelőkészítés kezdetekor leszögeztük, megmondtuk, aláhúztuk, fontosnak tartottuk, hogy a területfejl esztési törvénytervezet intézményrendszerének egy többszereplős intézményrendszernek kell lennie, amely a partnerség elvén kell hogy szerveződjön és lehetőség szerint minél nagyobb módon és formában konszenzusos működési technikát kell hogy megvalósítson. (17.40) Másrészt fontos, leszögeztük azt, hogy a területfejlesztési törvénytervezetnek erőteljesen kell a piaci feltételekhez is igazodnia és alakulnia, és ezt nagyon sokszor szeretném aláhúzni, hogy irányultságának programcentrikusnak kell lennie, tehát a dott, konkrét programok finanszírozását kell hogy megvalósítsa. A területfejlesztés intézményrendszere alapvetően három szintből tevődik össze, s a szintek közül volt, amelyik nagyobb vitát váltott ki, volt, amelyik kevesebbet. Az országos szinten tulajdon képpen
