Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZOLNOKI ANDREA, az SZDSZ
102 vagyunk , amely zajlik az önkormányzatok - az Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat vagy az Egészségbiztosítási Önkormányzat - és a kormány között. Hol a kormány kerekedik egy picit fölül, hol pedig az önkormányzatok. Itt úgy tűnt egykét hozzászólásból, mintha az utolsó harcok inkább a tbönkormányzatok felé mutattak volna. Ugyanakkor viszont megfelelő tendenciák az újraállamosításról is beszélnek, amelynek - meg kell hogy mondjam - elég komoly tanújelei is vannak. Mi most a feladatunk? Mért kell nekünk ezt a feladatot elvégezni? - ez itt a kérdés. Hiszen a feladat a társadalombiztosítási önkormányzatoknál, a közgyűléseknél és a kormánynál van. Azzal, hogy ezt a törvényt tárgyaljuk, egy olyan fe ladatot húztunk magunkra, amelynek nem is biztos, hogy eleget tudunk tenni; még akkor sem, ha a bizottsági üléseken elhangzik, hogy a kormány biztosan, a Pénzügyminisztérium biztosan, az önkormányzatok is helyettünk meg fogják csinálni azokat a módosító ja vaslatokat. De nem erről van szó. Ennek a törvénynek nem a módosító javaslatokból kell törvénnyé változnia, nem nekünk kell itt létrehozni új törvényt, hanem egy beterjesztett törvénynél minimális módosításokat kell elvégezni, és nem olyan alapvető módosít ásokat, amelyeket ez a törvény tulajdonképpen igényelne. Ha viszont föltesszük és áttekintjük azt a kérdést, hogy milyen viszonyban van egymással a társadalombiztosítási önkormányzatok által beterjesztett társadalombiztosítási költségvetés és az egészségüg y reformja, akkor nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Hiszen mit vár egy egészségpolitikus a társadalombiztosítási törvénytől? Azt várja évről évre, hogy annak az egészségügyi reformnak a filozófiáját próbálja meg követni a finanszírozás oldaláról, am elyet a korábbi és a jelenlegi kormány is meghatározott. Mert az, hogy egy egészségügyi reform ebben az országban '90ben, '91ben elindult, ténykérdés. Az, hogy ezt a reformot folytatni kell, tulajdonképpen parancs is. Nagyon szomorú az a helyzet, hogy a társadalombiztosítási költségvetés még a jeleit sem mutatja, hogy valamilyen módon alkalmazkodni kíván ehhez az egészségügyi reformhoz. Mit értek ezalatt? - a nagy szavak után talán magyarra lefordítva. Ez annyit jelent, hogy az egészségügyi reform alapvet ő iránya - hogy ez helyes volt vagy nem volt helyes, ezen lehet vitatkozni - a kilencvenes évek elején először az alapellátást, a háziorvosi rendszert érte el. Ma már biztosan tudjuk, hogy ez a reformirány helyes volt. Valóban a háziorvosi rendszert, az al apellátást kell megerősíteni; nemcsak azért, mert ez gazdaságos, mert sokkal olcsóbban, jobban látható el ott a beteg, hanem azért is, mert a betegnek is az az alapvető érdeke, hogy definitív, egyértelmű ellátást kapjon az alapellátásban, a háziorvosánál, a járóbetegszakellátásánál, és ne kényszerüljön mindenféle kisebb betegség esetén kórházba. Nem tükrözi a finanszírozás ezt a fajta szemléletet. Ha tükrözné a most beterjesztett társadalombiztosítási költségvetés ezt a szemléletet, akkor azt kell hogy mon djam, az derülne ki belőle, hogy extrém módon megnőtt a háziorvosi, illetve az alapellátásra költhető kasszák nagysága, a járóbetegszakellátásnál hasonlóan, és lényegesen csökkenne a kórházi ágy. De nem ez történt, nem ez került beterjesztésre. Értetlenül állok ez előtt, mert igazából a kormányprogramban egyértelműen fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a reform folytatását mindenképpen javasoljuk. A reform folytatása egyértelműen azt jelenti, hogy az alapellátást kell megerősíteni. Ezen belül tényleg ta nácstalanul állok a probléma előtt: minden párt abban egyetértett, hogy az otthoni ápolás nagyon fontos, hogy az otthoni ápolás nemcsak gazdaságos, hanem mindenképpen nagyon jó is. Amikor a múlt évben az otthoni ápolás kasszáját kerestem a társadalombiztos ítás költségvetésében, nem találtam. Akkor még nagyon nem csodálkoztam a magam részéről, hiszen ez egy új forma, feltehetőleg van egy bevezetési év, amit láttunk is; kis bonyodalmak ugyan az utóbbi időben adódtak a kuratórium körül, de a kuratórium valamil yen elvek alapján azért mégis elosztotta azt a bizonyos pénzt, amit az otthoni ápolásra fordítottak. Sőt a múltkori költségvetésben ez számszerűen is megjelent, ebben az évben viszont már számszerűen sem jelent meg. Legalábbis, amit mi kaptunk... - lehet, hogy a társadalombiztosítási szakembereknél talán más anyagok is vannak
