Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A devizáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
948 Most rátérek a harmadikra. Ez az engedélyes devizahatósági jogkör. A törvényjavaslat széles körű és úgyszólván korlátlan kivételezési jogot biztosít a devizahatóság számára. Így például - idézem a 26. § (1) bekezdését - a kérelmező körülményeinek mérlegelésével, méltányosságból engedélyezheti konvertibilis deviza, valuta vásárlását a törvényes jogcímeken kívül is. A 26. §ban a törvényjavaslat még valami igen tág meghatározást ad a döntéshez, tudniillik azt, hogy méltányosságból és a körülmények m érlegelésével... De kérem, tessenek végiggondolni, hogy egy összeghatárkorlátozás nélkül egy olyan pouvoirt kap, egy olyan fölhatalmazottságot kap, hogy méltányosságból és személyes körülményekre tekintettel... - ez beláthatatlan. És nincs senki, aki ezt kontrollálja. Az adatok hozzáférhetetlenek. Holnap valakinek azt fogják engedélyezni - extrém példát mondok , hogy egymillió dollár személyes körülményeire tekintettel, soha senki nem fogja tudni ezt ellenőrizni. A parlament nem fog abba a helyzetbe jutni , nem is jut abba a helyzetbe, hogy ezeket az egyedi engedélyeket valaha is felül tudja vizsgálni. A 35. § azonban még ennyit sem tesz meg. Itt a törvényjavaslat mintegy húsz tevékenységet sorol fel, amelyekhez devizahatósági engedély szükséges, anélkül, h ogy kimondaná: mikor milyen alapon adja vagy tagadja meg az engedélyt a devizahatóság. De ugyanez a helyzet a 40. § (1), (3) és (5) - (8) bekezdései esetében a hitelfelvételek kapcsán is. A törvényjavaslat 75. § (1) bekezdése ad általános iránymutatást, am ikor a következőket mondja: "Ha a devizajogszabály a devizahatósági engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjait nem határozza meg..." - és nem is határozta meg, láttuk - "... a devizahatóság határozatát a nemzetgazdasági érdekek, vagy a kérelmező, i lletőleg a kedvezményezett körülményeinek mérlegelése alapján határozza meg." Ez a megfogalmazás annyira tág, hogy minden belefér. Én közgazdasági kutatással foglalkoztam húsz évig vagy még tovább. Ezalatt azt, hogy mi a nemzetgazdasági érdek, azt mindenre lehetett állítani, többékevésbé bizonyítani, és mindannak az ellenkezőjére is. Itt egy olyan jogszabályi fölhatalmazást kapnak a devizahatósági urak, a Nemzeti Bankurak, amit úgy fognak magyarázni, úgy fognak értelmezni, ahogy akarnak. Még egy szépsége van ennek a megfogalmazásnak. Tudniillik az előbb fölolvasott jogszabály azt mondja, hogy a devizahatóság határozatát a nemzetgazdasági érdek vagy a kérelmező, illetőleg a kedvezményezett körülményeinek mérlegelése alapján hozza. Ez szó szerint értelmezve - és miért értelmeznénk másként - annyit jelent, hogy a devizahatóság, a kérelmező, illetve a kedvezményezett körülményeinek mérlegelése alapján akkor is hozhat olyan döntést, amely a nemzetgazdasági érdekekkel ellentétes. A törvény betűje szerint nem köt eles egyszerre figyelembe venni a nemzetgazdasági érdeket és a kérelmező érdekét, hanem választhat: ott van ez a "vagy" szócska. Én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy azt higgyem, ez véletlenül van ott, hogy ez egy sajtóhiba. Ezzel felhatalmazást kap, igenis , felhatalmazást kap a devizahatóság, hogy a nemzetgazdasági érdekkel akár ellentétben, akár annak ellenére is vegyen figyelembe bizonyos egyéni érdekeket. Én azt hiszem, ez mindenütt megengedhetetlen. Higgyék el nekem: bármennyire liberális az önök hite s zerint, ilyen az Egyesült Államok egy jogszabályába nem kerülhet bele. Ez burkoltan mondja azt, hogy vagy a nemzetgazdasági érdek, vagy az egyéni érdek. Hogy a kettőt valahogy össze is lehetne hangolni, ezt úgy látszik, elfelejtették a törvényalkotók. Az e ngedélyezés feltételei és elvei - az előző példák is bizonyítják - sokkal fontosabbak annál, semhogy kormányhatáskörbe kerülhessen meghatározásuk. Adott esetben ugyanis az engedélyek igen jelentős bel- és főképp külföldi anyagi érdekeket érintenek. Maga a törvényjavaslat sem utalja ezeket kormányhatáskörbe, mivel a 89. § (2) bekezdés d) pontjában csak arra ad felhatalmazást a kormánynak, hogy "a devizabelföldiek és devizakülföldiek tőkeműveleti befektetési bejelentésére és engedélyezésére vonatkozó eljárási szabályokat állapítsa meg". A kormány tehát kizárólag az eljárási szabályokat állapíthatja meg, az érdemi szempontok irányelveit és tartalmi kritériumait nem.
